Egyetemi válsághelyzet - George Friedman

A "The Storm Before the Calm" című könyvemben azt írtam, hogy az Egyesült Államok intézményi és társadalmi-gazdasági válság felé tart - Írja George Friedman. Az intézményi válság elsősorban a szövetségi kormány működését érintené, de érintené az egyetemek működését is. Utóbbi kritikus, mert az egyetem az a hely, ahol a jövő technológusai, befektetői és a Kongresszus tagjai a tudás alapjait fektetik le.

Az egyetemi válságot három problémának látom. Az egyik pénzügyi; az oktatás költsége fenntarthatatlanná vált mind az egyének, mind a kormány számára. (A nagyszámú elengedett kölcsön tovább súlyosbította ezt a problémát.) A második az ideológiai; az ideológia egyre inkább a tantermekben és az adminisztratív épületekben váltja fel a tudományt. A harmadikat eljárási problémának nevezném; a felvételi folyamat hajlamos volt kiszűrni olyan társadalmi és etnikai csoportokat, amelyek vonzótnak tűntek az egyetem egyedi értékei számára.

A jelenlegi válság szempontjából leginkább a palesztin tüntetők hulláma jelent problémát az országban, egy olyan helyzet, amely ellen­tüntetésekre ösztönzött, és drága iskolákat kényszerített arra, hogy ne szállítsák azt, amire a diákok fizettek vagy kölcsönvettek: egy oktatást.

A tüntetők közül sokan a szólásszabadságra összpontosítottak, de a szólásszabadság létezéséhez olyan helyre van szükség, ahol az ötleteket meg lehet vitatni és fel lehet használni. Erről Thomas Jefferson is beszélt. Léteznie kell egy közösségi teret, ahol az emberek találkozhatnak és vitázhatnak. A szólásszabadság persze bármi lehet, de annak lényege, hogy az állítások vitathatók legyenek. És ennek lényege az, hogy létezik egy közösségi tér, ahol az ötleteket meg lehet mérni. A technológia elavulttá tette a gyakorlatot, de nem az elvet. Fontosabb azonban a morális kötelesség, hogy engedjük, hogy diszharmonikus hangok is megszólaljanak. Az azbeszéd, amely kizárja a vitát, nem az, amit én gondolok, hogy az alapítók szem előtt tartottak. Szerintem ők a polgári­ságosságot és a polgárok kölcsönös tiszteletét képzelték el. Ez egy valószínűtlen vízió, de az egyetemen erőszakosan aláásották. A tüntetők olyan jogokat követeltek, amelyek nem tartalmazták vagy nem terjeszkedtek ki a vitaig. A Konstitúció nem követeli meg a kölcsönös tiszteletet, így az alapítók várakozása vagy reménye nem releváns.

De az egyetemekről beszélünk, ahol a szólásszabadság és a polgári­ságosság alapvető minőségek. Az egyetem nem az olyan megingathatatlan igazságok helye, hanem ahol a polgári vita terjedelme bővülhet, és talán összeolvadhatnak az ötletek cseréje. Egy egyetemen a beszédnek hallhatónak is kell lennie, és a beszélőnek nyitva kell tartania annak a lehetőségét, hogy téved.

Ez egy valószínűtlen esemény. De ez egy olyan cél, amelyet meg kell próbálni elérni. Az egyetemek nem tettek kísérletet arra, hogy megteremtsék az őket nélkülözhetetlen polgári­ságosságot. Ehelyett engedték, hogy üvöltő tömegek azt állítsák, hogy az ő üvöltésük szólásszabadság. Más helyeken lehetne az. Egy egyetemen a mérce magasabbnak kell lennie. Nem volt. A jog az fenyegetéseket és sértéseket is elismerheti, de egy egyetemnek többet kell követelnie.

Néhányan összehasonlították a tüntetéseket az ellen­vitnami háború elleni tiltakozásokkal. Akkor egyetemen voltam, és a tüntetések nem állították meg a háborút, ahogyan azt sok mítosz állítja. A háború azért ért véget, mert a felnőtt nyilvános vélemény és a felismerés, hogy a háborút nem lehet megnyerni. Televízióra került, de nem történelemmé vált.

Most aggodalom van az egyetemekkel kapcsolatban. Ez elkerülhetetlen, és nem fog elmúlni. Érdemes-e az egyetemi oktatás a családoknak és a kormányoknak sokkoló költségét? Tanítják-e az egyetemek a diákoknak a polgári­ságos vita alapvető elveit, és mély tudást adva őket a világba vihetik?

‍

Forrás - GPF