Keresés

A Pinochet-diktatúra gyökerei és utóélete

Pintér Katalin



Chile mindig is a térség gazdagabb, fejlettebb országai közé tartozott, mivel gazdasága nem a monokultúrás ültetvényekre épül, mint a legtöbb dél-amerikai országnak. Az ország ugyanis ásványkincsekben gazdag, jelentős réz és vasérc található a területén, továbbá faanyagban is bővelkedik. Exportja több mint negyedét Kínával bonyolítja le (27,5%), de jelentős partnerei az USA, Japán, Dél-Korea és Brazília. Importját tekintve legnagyobb partnere szintén Kína. Chile gazdasága exportorientált és piacra termelő. Etnikai összetételét tekintve 89%-ban a fehérek lakják (gyarmatosítók leszármazottai és bevándorlók), a maradék 11%-ot az őslakosság teszi ki. A lakosság ezzel valószínűsíthető összefüggésben 80%-ban keresztény vallású (66,7% katolikus, 16,4% protestáns és evangélikus).


A diktatúra gyökerei

A demokratikus átmenetet Salvador Allende elnökségétől kezdve érdemes mélyebben vizsgálni, hiszen az ő kormányzása idején következett események kövezték ki az utat Pinochet tábornok hatalomra jutásának és ezzel együtt a térség egyik legvéresebb diktatúrájának. Allende 1970-ben került az elnöki székbe. Gazdaságpolitikáját a fontos iparágak államosítása jellemezte. Ebbe a részbányák is beletartoztak, aminek nagyjából 80% addig az USA kezében volt. Ez az intézkedés azt a célt szolgálta, hogy az ország függetlenedjen az Egyesült Államoktól és, hogy a bányák Chilének hozzanak pénzt. Azonban ennek hatására a tőke kiáramlott az országból, a beruházások mértéke pedig csökkent. Ezzel egy időben nőtt az infláció, a szociális programok fedezésére a kormánynak nem volt kerete, külföldi kölcsönöket kellett felvenni, így nőtt az államadósság is.

Emellett az USA is egyre növekvő gazdasági pressziót gyakorolt Chilére: többek között befagyasztotta a kölcsönök folyósítását és kereskedelmi embargót vetett ki az országra. A gazdasági visszaesés miatt belső feszültségek bontakoztak ki, tüntetések, sztrájkok szerveződtek.

Ekkor már a Truman-doktrína is érvényben volt, amely geopolitikai stratégia a kommunizmus terjedés megállítását tűzte ki célul. Később nyilvánosságra hozott dokumentumokból az is kiderült, hogy a CIA 8 000 000 USD-t áldozott az Allende-kormány megbuktatására. Ezen tényezők együttes hatására 1973-ban a Pinochet tábornok vezette katonai puccs sikeresen ment végbe és egy diktatúra tudott fennmaradni közel 20 évig.


A korábbi szocialista jegyeket mutató kormányt így egy kommunistaellenes rezsim váltotta fel 1973-ban, ami az Egyesült Államok számára is kedvezőbb volt a Truman-doktrína tükrében. Autokratikus uralom alakult ki, amelyben a hatalom próbálta a diktatórikus vonásokat elfedni úgy, hogy a parlamentarizmus néhány elemét látszólagosan meghagyta. Például voltak parlamenti választások, de az elnököt nem választották és a parlament is hatalom nélkül működött.


„A győztes Pinochet vaskézzel kezdte irányítani Chilét.” A diktátor fontosnak tartotta a politikai ellenfeleivel való leszámolást, igyekezett úgymond „rendet tenni” az országban. Mindennaposak voltak a gyilkosságok, merényletek, bebörtönzések és az alapvető emberi jogok megsértése. Először a juntán belül, majd a politikai életben is gyorsan megszilárdította hatalmát, ezután elkezdte Chile arculatát politikai, gazdasági és kulturális szempontból is átformálni. Mint általában a diktatúrákban, a médiában itt is erős befolyással bírt a politikai vezetés. A Pinochet-rezsim a gazdaság fellendítésével akarta igazolni a rendszert, hiszen ahol a gazdaság jól működik, ott az emberek kevésbé hajlamosak a forrongásokra, megmozdulásokra. Ezért 1974-től kezdődően elkezdődött a neoliberális gazdasági modell kiépítése és a gazdaság rekonstruálása. A látszólag jól működő reformok azonban nem tudtak hosszútávon fellendülést hozni.


Pinochet legfontosabb politikai reformja az 1981-es új alkotmányt elfogadása volt, amely a mai napig érvényben van, bár mára több reformot végrehajtottak, például enyhítették az abortusztörvényt. Az alkotmány olyan törvényeknek is alapja, amelyek korlátozzák a munkavállalók tárgyaláshoz való jogát. 1988-ban népszavazást tartottak, melynek tétje a katonai diktatúra fennmaradása volt. (Amnesty International) A rezsim megbukott, Pinochet 1990-ben hazai és nemzetközi nyomásra elhagyta az elnöki széket, de a hadsereg élén még nyolc évet töltött. Ebben jelentős szerepe volt a civil társadalom erőteljes fellépésének. Megtartották 1989-ben az első ténylegesen demokratikus népszavazást, ahol a választók Patricio Aylwinnak szavaztak bizalmat.


A chilei „gazdasági csoda”

Pinochet elnökségének idejére tehető a gazdasági csodának nevezett jelenség, amelyet a diktatúra pozitív hozadékaként szoktak emlegetni. A diktátor az infláció kezelésének érdekében Milton Friedman Nobel-díjas közgazdásznál tanult chilei közgazdászokat bízott meg azzal, hogy a friedmani neoliberális gazdaságpolitikát alkalmazva támasszák fel az ország romba döntött gazdaságát. Ezzel a térség többi országát megelőzte, mivel a szomszédos országokban a Világbank és az IMF csak később kezdte ezt a fajta gazdaságpolitikát szorgalmazni. A chicagói fiúk (a Friedmannál tanult közgazdászokat illetik ezzel a névvel, mert a chicagói egyetemen tanultak) fontosnak tartották a szabadságot, tehát, hogy az állam ne avatkozzon bele a gazdaságba. Reformprogramjuk részét képezte az állami tulajdonban lévő vállalatok eladása, adó- és vámcsökkentés és az árak felszabadítása azáltal, hogy megszüntetik az állami támogatásokat és privatizálják a kormány szociális szolgáltatásait, például az egészségügyet, az oktatást és a társadalombiztosítást.


A 80-as évekre a gazdaság helyreállt és fejlődésnek kezdett indulni, ezért hívhatjuk neoliberális gazdasági csodának ezt a jelenséget. Azonban ez a növekedés főleg külföldi hiteleknek volt köszönhető, így aztán 1982-ben, amikor ez a spekulációs buborék szétpukkant, Chile GNP-je 14 százalékkal esett vissza. A munkanélküliség 30% körülire növekedett, ennek következtében pedig három évig tartó ellenállás bontakozott ki a rendszer ellen.


Azonban a neoliberális gazdaságpolitika tulajdonképpen érintetlen maradt az 1989-es rendszerváltozás után is. Egyes megítélések szerint az országban akkoriban megindult gazdasági fejlődésnek köszönhető a neoliberális gazdaságpolitika fennmaradása, más vélekedések szerint a neoliberálisok és az egykori diktatúra balközép erőinek akkortájt elkezdődő közeledése miatt maradhatott fenn.

A Pinochetet követő új rendszer gazdaságpolitikája abban különbözik legjobban a korábbi neoliberális gazdaságtól, hogy az állam több figyelmet fordít a szociálpolitikára és a szegénységre, valamint úgy véli, hogy az államnak be kell avatkoznia az üzleti világba és a piac működésébe.

Az Aylwin kormány idején az állami vállalatok privatizációja megszüntetésre került, a gazdasági növekedés tartósnak és stabilnak bizonyult. A hivatalos munkanélküliségi ráta 20 év után 1992-ben volt a legalacsonyabb: 4,5%; míg 1982-ben ugyanez 27%, 1990-ben pedig 5,7% volt.


Az Aylwin kormány egyik legnagyobb eredménye az, hogy a Pinochet idejében hozott munkaügyi törvényeket sikerült megreformálniuk. A reformoknak köszönhetően a szakszervezetek már konföderációkat alakíthattak ki, valamint felemelték sztrájk 60 napos legfelső határát is. Azonban visszautasították a munkásság követelését az ágazati szintű kollektív szerződések megkötésével kapcsolatban.. Az Aylwin kormány idején nem voltak jellemzőek a sztrájkok vagy munkásmegmozdulások, a stabilitás jellemezte inkább ezt az időszakot.


Alkotmány és demokrácia

Az alkotmánynak nagyon fontos szerepe van egy-egy ország politikai berendezkedésének meghatározásában. Így kétséges, hogy Chile mennyire tud demokratikusan fejlődni, ugyanis az országban még mindig a Pinochet katonai diktatúrájának idején létrehozott alkotmány hatályos.

Az 1980-as Alkotmány egy „védett demokráciát" hozott létre (a tábornok nevezte így), kiterjesztve a hadsereg szerepét, és úgy torzítva a választási rendszert, hogy az a jobboldal és a hadsereg képviselőinek legyen előnyös. Az alkotmányt olyan jogászok szövegezték meg, akiket maga Pinochet választott ki erre a feladatra. A hatalmi ágak szétválasztása (ami a demokrácia egyik legfontosabb feltétele) nem történt meg, ugyanis az alkotmány a törvényhozás feladatai közül sokat átruházott az elnökre, aki hagyományosan a végrehajtó hatalom vezetője, az igazságszolgáltatást pedig gyengítette. A választási kerületek is úgy voltak kialakítva, hogy biztosítva legyen a jobboldali többség a választásokon. Így a szabad választások látszólag megmaradtak, de a gyakorlatban más végeredmény nem születhetett.

Tehát egy olyan „binominális” választási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy lehetetlenné tegye más politikai csoportok többségre jutását a Kongresszusban. Tele volt nem demokratikus elemekkel, például, a szenátorok nem választás, hanem kinevezés alapján kerültek pozíciójukba, illetve a végrehajtó hatalom feloszlathatta a kongresszus alsó házát.

A rendszerváltást követően többször módosításra került az alkotmány, próbálták a nem demokratikus elemeket megváltoztatni úgy, hogy azok megfeleljenek a demokrácia alapelveinek. A demokráciára való áttérést követően például létrejött az Alkotmánybíróság és a Nemzeti Biztonsági Tanács és megszűnt a halálbüntetés is.


2005-ben Richardo Lagos elnökségének ideje alatt következtek be a legfőbb változások. Az elnök négy évre csökkentette a korábban hat évig tartó elnöki mandátumot, valamint a szenátorok innentől kezdve újra választás útján kerültek pozícióba. A 2005-ös alkotmánymódosítások valóban sok antidemokratikus elemet kiszűrtek és jóval demokratikusabbá tették az alkotmányt, de valódi demokráciáról nem beszélhetünk Chile esetében addig, amíg egy katonai rezsim alkotmánya adja az alapot az ország irányításában. Mégis, Richardo Lagos elnök hitt abban, hogy a 2005-ben végrehajtott alkotmánymódosítással elérte azt a célját, hogy véget vessen a diktatórikus formának, annak ellenére, hogy például a binominális választási rendszer még mindig érvényben van.


Michelle Bachelet, korábbi chilei elnök (aki az ország első női elnöke) egyik legfontosabb kampányígérete legutóbbi elnökválasztási kampányában, hogy új alkotmányt léptet életbe (ezt az ígéretét nem sikerült teljesítenie). Bachelet azt mondta, hogy a jelenlegi alkotmány „a diktatúrában gyökerezik, és nem tükrözi a ma szükségleteit és nem segíti a demokráciát”. Az elnök azt is nyilatkozta, hogy a jelenlegi alkotmány illegitim, hiszen nem a társadalom egészének érdekeit képviseli, csak bizonyos csoportokét. Chile politikai életében az alkotmány politikai viták tárgyát képezi a vezető jelöltek között az elnökségben. Így tulajdonképpen közvetve ahelyett, hogy egységesítené a nemzetet, az alkotmány inkább megosztja Chile lakosságát.


Amíg az országnak nem lesz új alkotmánya, addig nem fejlődhet ki igazi demokrácia, mivel az 1980-as alkotmány még a módosítások ellenére is több demokráciával nem összeegyeztethető elemet tartalmaz. Még napjainkban is sok tüntetés zajlik az alkotmány egy-egy részlete ellen. Bár az alkotmánymódosításról 2020 áprilisára volt kiírva egy népszavazás, a koronavírus-járvány miatt ezt nem lehetett megtartani. Így a törvényhozók október 26-ra halasztották a népszavazást.


A diktatúra bukásának politológiai magyarázatai

A demokratikus átmenet szempontjából korábbra kell nyúlni a történelemben az Allende kormány elemzésénél. Egyes szerzők szerint az átmenet két történelmi okra vezethető vissza, egyrészt az ország korábbi politikai hagyományaira, másrészt a korábbi autoriter rezsim természetére, sőt, a civil társadalom jelenlegi tevékenységére is hatással vannak ezek a történeti okok. A tradíciók magyarázatul szolgálnak mind a rendszerre mind az azzal szembeni társadalmi ellenállásra. A korábbi rezsim pedig a Pinochet féle diktatúra és a civil társadalom attitűdjeire ad választ. Még a gyarmati időszakban kialakult a demokratikus értékek melletti elköteleződés és a konszenzusos döntéshozás, amely a függetlenség kivívása után is fennmaradt. Chile politikatörténetét alapvetően a politikai pluralizmus és az alkotmányos kormányzás határozta meg, ennek hatására a társadalmi mobilizáció is jelentős politikai hagyománnyá vált az országban.

Nagyon erős civil társadalom tudott ilyen feltételek mellett kialakulni, amely, mint már írtam, hozzájárult a diktátor bukásához.

Ennek alapjai a 19. században keresendők, az első újság már 1812-ben megjelent, 1830 több mint 100 volt jelen és folyamatosan nőtt ez a szám. Ez egyfajta műveltséget és politika iránti elkötelezettséget jelent véleményem szerint. Ezen felül szakszervezetek, magánklubok és titkos társaságok is jelen voltak az országban, ahol szintén kifejthették véleményüket az állampolgárok.


Azok a demonstrációk, tömeges tiltakozások és magánkezdeményezések a civil társadalom részéről, amelyek hozzájárultak Pinochet bukásához, mind ezekben a hagyományokban gyökereznek.

A demokratikus átmenetet befolyásoló fontos tényező továbbá a rezsim milyensége, ugyanis egy fegyelmezett és jól irányított diktatórikus rendszerben később kerül sor az átmenetre, mint egy korrupt és nem hatékony rendszerben. Azonban azt látjuk, a diktatúra mégis sokáig képes volt fennmaradni, amely visszavezethető arra, hogy Chilében a 19. századtól kezdve nagyon erős volt a végrehajtó hatalom.


Pinochet további öröksége

Az alkotmányon felül több korábbi politikai intézkedés még a mai napig érvényben van Chilében, ezzel rányomva bélyegét az országban kialakult demokráciára. Az 1981-ben Pinochet által bevezetett magánnyugdíj-pénztári rendszer az egyik jelentős intézmény, amely mindmáig fennáll az országban. Különböző vélemények alakultak ki erről a rendszerről világszerte; piacpárti politikusok és közgazdászok dicsérik a rendszert, a kritikusok szerint viszont, sokan kapnak olyan kevés nyugdíjat, amiből nem lehet megélni.


2017-ig a Pinochet-rezsim idején elfogadott abortusztörvény hatályban volt, ami semmilyen esetben nem engedélyezte a művi terhességmegszakítást. 2016-ban emiatt emberek tízezrei vonultak utcára, céljuk a törvény enyhítése volt. Végül 2017 augusztusában az alkotmánybíróság engedélyezte az enyhítést és a törvényhozás megszavazta az új törvényt, melynek értelmében három esetben megengedhető az abortusz: ha az anya élete veszélyben van, ha magzat nemi erőszak következtében fogant, vagy ha a magzat életképtelen.


Az 1980-as években akárcsak a gazdaság, az oktatás is a neoliberalista szemlélet mentén lett átszervezve. 1989. március 10-én új oktatási törvényt hirdettek ki, amely az felsőoktatási képzések jelentős részét önköltségessé tette, valamint az oktatási intézmények önkormányzati irányítás alá kerültek. Több diákmegmozdulás történt ez ügyben az évek során, de a probléma megoldása még várat magára. Levonhatjuk ezen példák alapján azt a következtetést, hogy addig folyamatos megmozdulások fogják az ország történetét kísérni, amíg az alkotmányt teljesen újra nem cserélik.


A kegyetlenség számokban

Több országhoz hasonlóan Chilében is felállítottak olyan szerveket, amelyek célja a diktatúra bűneinek feltárása, a bűnösök felelősségre vonása és jóvátétel nyújtása, valamint valamiféle bocsánatkérés az áldozatok és családjuk részére. A demokratikus átmenet után olyan bizottságok jöttek létre, amelyek célja a diktatúra alatt elkövetett bűnökért felelős személyek felelősségre vonása volt, hiszen a diktatúra rengeteg áldozatot követelt, több ezer embernek veszett nyoma, ezreket tartottak fogva és kínoztak meg. A leghírhedtebb fogolytáborok közé tartozik a Santiagoban található Nemzeti Stadion, a santiagoi Londers utca 38 (2000 fogvatartott) és a Dawson sziget (400 fogvatartott) is.


A kegyetlenségekért felelős személyeket nehéz volt felelősségre vonni, mivel 1978-ban született egy amnesztiatörvény, - az 1291-es számú határozat – amely az 1973 és 1978 között elkövetett bűncselekmények elvégzőinek általános amnesztiát biztosított.

Az ENSZ erőszakos és akaraton kívüli eltűnésekkel foglalkozó munkacsoportjának egyik jelentése szerint 34 esetben nem indult kivizsgálás az eltűnés ügyében, mivel a bíróság ezt a törvényt alkalmazta. A hivatalos adatok szerint 2000 és 2013 között nagyjából 800 ember ellen indítottak eljárást, de 2010-ig több tárgyalás is katonai bíróság előtt történt, amelynek tárgya a Pinochet idején elkövetett emberi jogok megsértése volt. Azóta a katonai igazságszolgáltatás rendszerét megreformálták, de még mindig nincs garancia a bíróságok független és pártatlan eljárására.


Rettig Bizottság

Chilében 1990-ben ennek okán létrehozták az Igazság és Megbékélés Nemzeti Bizottságát. A bizottság 8 tagból állt, elnöke a korábbi szenátor Raúl Rettig volt, ezért a köznyelv Rettig Bizottságnak is nevezi azt. 1991 februárjában jelent meg a bizottság jelentése, amit Rettig jelentésként szoktak említeni. A bizottság a jelentésben 3428 esetben állapított meg eltűnést, gyilkosságot, kínzást és emberrablást.

A legtöbb eltűnés 1974 és 1977 között történt, a kormány tervezett stratégiája alapján. A bizottság jelentése alapján ezen időszakban a politikai elnyomásért a Nemzeti Hírszerző Igazgatóság (DINA) volt a felelős jelentős részben. A jelentést az akkori elnök, Alwyn egészében jóváhagyta, kihirdetésekor bocsánatot kért az áldozatoktól és családjaiktól az állam nevében. Az akkor még életben lévő Pinochet és a diktatúra katonai vezetői ellenben elutasították a jelentésben foglaltakat. 2005-ben, hosszú reformfolyamat eredményeként sikerült elfogadni azt a változtatást, ami engedélyezi az elnöknek azt, hogy a hadsereg parancsnokát eltávolítsa pozíciójából. Az Aylwin kormány létrehozta a Nemzeti Korporáció a Jóvátételért és a Megbékélésért elnevezésű intézményt, a Rettig Bizottság javaslatára, ami pénzügyi támogatást nyújt azon áldozatok családjának, akiknek neve szerepel a bizottság jelentésében. Ez a támogatás megközelítőleg évi szinten 16 millió dollárt jelent. Ezen felül a Korporáció folytatja a nyomozást az áldozatok ügyében.


Valech Bizottság

2003-ban Ricardo Lagos elnök létrehozta a Politikai Üldözöttek és Megkínzottak Nemzeti Bizottságát, közismert nevén Valech Bizottságot, ami Sergio Valech bizottsági elnök után kapta ezt a nevet. A bizottság megállapította, hogy 27.255 ember tartottak bebörtönözve és kínoztak ebben az időszakban, továbbá egy kiegészítő jelentés további 1204 esetet rögzít. A kínzás és fogva tartás törvényekkel és rendeletekkel szabályozott legális eszköz volt az állami hatóságok kezében, végrehajtói a fegyveres erők tagjai és az úgynevezett Carabinero-k (félkatonai rendőrség) voltak. Az erre vonatkozóan kiadott dokumentumok kétharmada 1973-ban készült el a bizottság vizsgálata szerint. 2003 augusztus 12-én Richardo Lagos elnök elismerte a kínzásokat és az állam nevében bocsánatot kért az áldozatoktól és hozzátartozóitól.

2005-ben a kormány úgy döntött, hogy jóvátételként 28.459 bejegyzett áldozatnak és azok rokonainak élethosszig tartó állami kártérítést fizet, ami havi szinten megközelítőleg 200 dollárt jelent, valamint ingyenes oktatást, lakhatást és egészségügyi ellátást biztosít számukra.

2009 novemberében a Kongresszus elfogadta azt a törvényt, amely létrehozta az Emberi Jogok Intézményét, valamint Bachelet elnökasszony felállított egy tanácsadó bizottságot, amely még 4000 új ügyet tárt fel. 2010 januárjában az áldozatok emlékére megnyitották az Emlékezés és Emberi Jogok Múzeumát Santiago de Chilében.


Felelősségre vonás

Pinochetet 1998 októberében letartóztatták, mikor éppen gyógykezelése miatt volt Londonban. A letartóztatást egy spanyol bíró, Baltazar Garzón indítványozta, 94 rendbeli kínzással lefolytatott vallatás vádjával. Az ekkor már 82 éves Pinochet házi őrizet alá került, közben folytak a tárgyalások a Spanyolországnak való kiadatásáról, azonban a chilei kormány tiltakozott mindezek ellen, így Nagy-Britannia végül feloldotta a házi őrizete, a volt diktátor hazatérhetett. Ezután Chilében egy kormányzati bizottság felállítására került sor, amely megkezdte az ügy kivizsgálását valamint megfosztotta a tábornokot mentelmi jogától. A Legfelsőbb Bíróság felmentette őt a vádpontok alól egészségügyi okokra hivatkozva, ezután Pinochet visszavonultan élt. Azonban 2004 májusában a Chilei Legfelsőbb Bíróság visszavonta a „dementia” státuszt és a büntetés alóli immunitását, mert egy korábbi interjúban teljesen egészségesnek találták a tábornokot, de végül soha nem ítélték el. 2006-ban vesztette életét, de elnöklése mindmáig rányomja bélyegét az országra és megosztja azt. Brutális kegyetlenséggel bánt ellenségeivel, de az ország gazdasága szinte virágzott ebben az időben.


2012-ben több tisztet is szabadságvesztésre ítélt a Legfelsőbb Bíróság, akik a Pinochet-rendszer idején tevékenykedtek. Jorge Zepeda bíró Manuel Contrerast, a DINA egykori vezetőjét, aki az emberi jogok körülbelül negyvenszeri megsértése miatt már kétszáz éves büntetését tölti, további tíz év szabadságvesztésre ítélte. Carlo Lópezre szintén tíz évnyi börtönbüntetést szabott ki a bíróság, továbbá bűnrészesség miatt öt évet kapott Eugenio Fieldhouse, a rendőrség egykori vezetője, és Gerhard Mückét és Karl van den Berget, a Colonia Dignidad (Santiago de Chilétől kb. 350 kilométerre fekvő német kommuna) két volt vezetőségi tagja. Korábban a kolónia alapítójára, Paul Schaefer is szabadságvesztés büntetését szabták ki, ő 2010-ben, 88 éves korában vesztette életét egy chilei börtönben. A vádlottak között volt a német orvos, Harmutt Hopp is, de ellene az eljárást felfüggesztették, mert időközben megszökött Chiléből. A bíróság a szabadságvesztés mellett elrendelte, hogy az elkövetők fizessenek 183 dollár értékű kártérítést az áldozatoknak és azok családjának.


/Irodalomjegyzék:

- Amnesty International: http://www.amnesty.hu/blog/1279/augusto-pinochet-chileje (2019.04.03.)

- BBC 2015: Chile new constitution: Bachelet launches process. BBC. 2015.10.14. http://www.bbc.com/news/world-latin-america-34527165 (2016.05.10.)

- CIA: The World Factbook: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ci.html (2019.04.06.)

- Collins/Lear 1991: Collins, Joseph and Lear, John: Pinochet's Giveaway: Chile's Privatization Experience. The Multinational Monitor, 1991. May. Vol. 12., No. 5. http://www.multinationalmonitor.org/hyper/issues/1991/05/collins.html (2016.05.12.)

- Couso 2012: Couso, Javier: Trying Democracy in the Shadow of an Authoritarian Legality: Chile’s Transition toDemocracy and Pinochet’s Constitution of 1980. Wisconsin International Law Journal. 2012, Vol. 29., No. 2., pp. 393-415. https://hosted.law.wisc.edu/wordpress/wilj/files/2013/01/Couso.pdf (2016.05.10.)

- Euronews 2017: Vége az abortusztilalomnak Chilében. Euronews. 2017.08.22.https://hu.euronews.com/2017/08/22/vege-az-abortusztilalomnak-chileben (2019.04.07.)

- Frontoldal 2016: Chilében lázonganak a piacpárti nyugdíj ellen. Frontoldal. 2016.08.24. http://frontoldal.hu/chileben-lazonganak-a-piacparti-nyugdij-ellen/(2017.04.18.)

- Guardian 2020. Chile moves to postpone constitutional referendum amid coronavirus crisis. 2020.03.19. https://www.theguardian.com/world/2020/mar/19/chile-postpone-constitutional-referendum-coronavirus-crisis (2020.09.23.)

- Index 2013: Chile véreskezű diktátora. Index. 2013.09.11. http://index.hu/tudomany/tortenelem/2013/09/11/40_eve_kerult_hatalomra_a_vereskezu_diktator/ (2019.04.05.)

- Index 2016: Tízezrek tüntetnek Chilében az abortusz tiltásáért, mindenáron. Index. 2016.09.04. https://index.hu/kulfold/2016/09/04/tizezrek_tuntettek_chileben_az_abortusz_tiltasaert_mindenaron/ (2019.04.03.)

- Kollár 1999: Kollár Zoltán: Legenda a Chilei gazdasági csodáról. História, 1999. 4. sz. 3-6. o. http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/99-04/ch01.html (2016.05.10.)

- Kornai 2004: Kornai János: Mit tanulhatnak a posztszocialista átalakulás útjára lépő országok az átmenet eddigi tapasztalataiból? Közgazdasági Szemle, 51. évf., 2004. október. 899-923. o. http://www.kornai-janos.hu/Kornai2004%20Mit%20tanulhatnak%20posztszoc%20orszagok%20-%20KSz.pdf (2016.05.05.)

- Latin Amerika Társaság 2017: A Pinochet diktatúra törvényei még 30 év elteltével is kísértenek. Latin- Amerika Társaság. 2017.09.11. http://latin-amerika.hu/index.php/elemzesek-uj/4303-2017-09-11-18-24-21 (2019.04.06.)

- Múltkor 2005: Elrendelték Pinochet őrizetbe vételét. Múltkor. 2005. 11. 28. http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652 HYPERLINK "http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652&pIdx=4" HYPERLINK "http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652 HYPERLINK "http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652&pIdx=4"& HYPERLINK "http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652&pIdx=4"pIdx=4" HYPERLINK "http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652&pIdx=4"& HYPERLINK "http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652&pIdx=4" HYPERLINK "http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652 HYPERLINK "http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652&pIdx=4"& HYPERLINK "http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652&pIdx=4"pIdx=4" HYPERLINK "http://mult-kor.hu/cikk.php?id=11652&pIdx=4"pIdx=4 (2016.05.10.)

- Múltkor 2012: Börtön a Pinochet-diktatúra tisztviselőinek. Múltkor. 2012.01.25.http://mult-kor.hu/20120125_borton_a_pinochetdiktatura_tisztviseloinek (2016.05.10.)

- Múltkor 2017: A CIA éveken keresztül tervezte Salvador Allende megbuktatását. Múltkor. 2017. szeptember 11. https://mult-kor.hu/a-cia-eveken-keresztul-tervezte-salvador-allende-megbuktatasat-20170911 HYPERLINK "https://mult-kor.hu/a-cia-eveken-keresztul-tervezte-salvador-allende-megbuktatasat-20170911(2019.04.06.)"(2019.04.06.)

- Múltkor 2018: Pinochet és Allende: áruló és áldozat. Múltkor. 2018.09.11. http://mult-kor.hu/20130911_pinochet_es_allende_arulo_es_aldozat?pIdx=2 (2019.04.07.)

- Rosenfeld 1996: Rosenfeld, Stephanie: A chilei gazdasági csoda mítosza. Eszmélet, 1996. április.1. 8. évf. 29. sz. 142-153. o. http://eszmelet.hu/stephanie_rosenfeld-a-chilei-gazdasagi-csoda-mitosza/ (2016.05.12.)

- Scott 2001: Scott, Sam D., "Transition to democracy in Chile | two factors" (2001).Graduate - Student Theses, Dissertations, & Professional Papers.3938. https://scholarworks.umt.edu/etd/3938

- Stomfai 2011: Stomfai Márk: 20. századi latin-amerikai forradalmi modellek. Múltunk 2011/1, 150-168. o. http://docplayer.hu/13524746-Tanulmanyok-20-szazadi-latin-amerikai-forradalmi-modellek-stomfai-mark.html HYPERLINK "http://docplayer.hu/13524746-Tanulmanyok-20-szazadi-latin-amerikai-forradalmi-modellek-stomfai-mark.html(2019.04.06.)"(2019.04.06.)

- USIP, Chile 03: https://www.usip.org/publications/2003/09/commission-inquiry-chile-03 HYPERLINK "https://www.usip.org/publications/2003/09/commission-inquiry-chile-03(2019.04.03.)"(2019.04.03.)

- USIP, Chile 90: https://www.usip.org/publications/1990/05/truth-commission-chile-90 (2019.04.03.)

- Zolcsák 2013: Zolcsák Attila: A chilei diákmozgalom. Eszmélet. 2013. január 1. 25. évf. 100. sz. 186-195. o. http://eszmelet.hu/zolcsak_attila-a-chilei-diakmozgalom/ HYPERLINK "http://eszmelet.hu/zolcsak_attila-a-chilei-diakmozgalom/(2017.04.20.)/