Banánnak áll a világ - Egy közép-amerikai puccs történelmi szimbolizmusa

Papp Gábor László

Banántörténelem

Telente, még ha enyhe is mint manapság, beköszönt a déli gyümölcsök szezonja, élükön a banánnal. Ez persze koránt sem jelenti azt, hogy a banán csak ez idő tájt lenne elérhető, sokunk kedvelt gyümölcse egész évben masszív kínálattal és kereslettel rendelkezik, olyannyira hogy 2020- ban rekordmagasságot ért el globális exportja. Ez koránt sem meglepő annak tükrében, hogy banánt enni egészséges, divatos, trendi. Mindemellett viszonylag kedvező az ára, ráadásul még finom is! Ismereteink átlagos mélységét a banánt illetően ez utóbbi két mondat nagyjából össze is foglalta. Persze, köztudott, hogy a banán szénhidrátban és káliumban gazdag, emellett az is többé kevésbé ismeretes, hogy több fajtája létezik, melyek egyik lehetséges csoportosítási módja konyhai szerepük szerint történhet. Ennek megfelelően beszélhetünk főző vagy desszert banánról, hozzánk a boltokba ez utóbbi jut el, míg előbbit főleg a termelést követően helyben fogyasztják Afrikában, Ázsiában illetve Közép-Amerikában. Ki gondolná azonban a soron következő banánturmixa, vagy banánkarikái buzgó villára szurkálása, kanalazása közepette, hogy az épp elfogyasztani kívánt gyümölcs kiemelkedő gazdasági és élelmezési szerepén túl (2017-ben például 22.7 millió tonna banánt exportáltak, melynek exportértéke 11 milliárd dollár volt, gyümölcsök közt a legmagasabb) politikát és kultúrát alakító erővel bírt és bír a mai napig. Mi mindent érdemes tehát még tudni ezzel a történelmet is befolyásolni képes trópusi gyümölccsel kapcsolatban?

Sokunk, ha a banán szóba kerül, elsőnek Afrikára, esetleg Latin- illetve Közép-Amerikára gondol, hiszen saját termelés híján ezekről a területekről importáljuk azt. Ez azonban koránt sem jelenti, hogy eredetileg innen is származna. A banán hazája ugyanis Délkelet-Ázsia, Malajzia esőerdei, ahonnan egy 2000 éves ‘vándorlás’ folyamán fokozatosan jutott el az imént említett térségekbe. Egyes források szerint Nagy Sándor hozta a banánt először Európába indiai hódításai során i.e 300 körül, majd később az évszázadok során folyamatosan terjedt nyugat felé. A banán elnevezés elvileg az arab ujj szóból származik, mellyel közel-keleti harcosok illették a gyümölcsöt 600 környékén. A banán 1516-ban jutott a Karib-Szigetekre spanyol misszionáriusok közvetítésével, majd fokozatosan terjedt a régióban. Két évezredes útja ellenére a számottevő banántermesztés csak a 19. század végén kezdett kibontakozni, akkor azonban olyan ütemben, hogy bő 70 év leforgása alatt teljes közép-amerikai országok gazdasági és politikai léte vált függővé a földjein folyó banántermesztéstől, és az azt folytató United Fruit Company-tól. A vállalat ezzel megteremtette a úgynevezett banánköztársaságokat, mely országok közül kiemelkedő jelentőséggel bír Guatemala, illetve a területén lezajlott 1954-es puccs.

Bármely történelmi esemény vonatkozásában egy adott évszám kiemelése és középpontba helyezése minden esetben szimbolikus aktus. I.e. 480., 0., 622., 800., 1000., 1648., 1918., 1956., 1969., 1989., 2004… Ezen évszámok mind-mind egy kiemelkedő történelmi esemény dátumai, szimbolikus erejük azonban nem csupán a szűken vett dátum szerinti eseményből származik, hanem azokból a történelmi kontextusokból (és a hozzájuk tartozó érzelmi kapcsolatból), amelyekben értelmeződnek és amelyeknek valamiféle csomópontját hivatottak ezáltal jelölni.

Nincs ez másképp a Mario Vargas Llosa által írt Vad Idők központi eseményével sem. Vargas a banán történelmének feltehetőleg legizgalmasabb és egyben legösszetettebb szeletét helyezi műve középpontjába. Azt az 1954-es guatemalai puccsot, melynek során a United Fruit nevű vállalat az USA-val karöltve, többek között a CIA hathatós közbenjárásával sikeresen megbuktatta a guatemalai kormányt, mivel utóbbi, kiváltképp az élén állá Jacobo Árbenz olyan politikai reformokat helyezett kilátásba, mely ellenkezett az előbbiek (geo)politikai, valamint gazdasági érdekeivel.

De mi is teszi olyan különlegesség ezt az évszámot? Hiszen egy puccs önmagában nem hangzik komolyabb szenzációval bíró eseménynek, pláne egy olyan régióban, ahol az országok többségére a 20. században jellemzőek voltak a sorozatos, erőszakos hatalomátvételek, melyek nemegyszer hetente vagy éppen néhány naponta követték egymást. Ezek közül az 1954-es guatemalai mégis kiemelkedő jelentőségű. A hozzá vezető bő fél évszázadra visszatekintő előzmények, majd a hidegháborút alapjaiban meghatározó következményei ugyanis együttesen olyan hatást gyakoroltak, melyek messze a többi hasonló eseményt meghaladó, saját idején és terén túlmutató, korunk történelmére és társadalmára is relevanciával bíró, csomóponti szintre emelik. A cikk célja, hogy a vonatkozó történelmi események nagy vonalakban történő bemutatása által felvázolja, milyen széleskörű szimbolikával rendelkezik a vizsgált esemény, felhasználva a Vad Időket, mint kiindulási alapot.

Banánnak áll a világ

A regény cselekménye egy kicsivel több, mint 10 éves szakaszát dolgozza fel Guatemala politikai történetének, kezdve Jacobo Árbenz 1951-es megválasztásától az elmozdításában kulcsszerepet játszó, majd őt hatalmon követő Castillo Armas meggyilkolásán át Ydigoras Fuentes 1963-as elmozdításáig. A regény két központi esemény köré épül fel, ezek közül az első a már többször hivatkozott puccs, a második pedig Castillo Armas meggyilkolásának története, valamint annak az elkövetőkre váró következményei. A két esemény (melyek közül az első sokkal inkább épít történelmi tényekre, míg a másodikban hangsúlyosabb a fikció) párhuzamosan kerül bemutatásra, a regény egyes fejezeteiben, epizodikusan váltakozó tálalásban. A fejezetek különböző idősíkokon, különböző szereplők szemszögéből mutatják be az eseményeket, melyeket így több perspektívából is megismerhet az olvasó. Ebből kifolyólag a történet nem lineárisan épül fel, ami a plusz izgalmak mellett némi kihívást is támaszt az olvasónak, miközben az próbálja koherens egésszé formálni magában a történetet. Ezt a puzzle folyamatot helyenként tovább nehezíti, hogy a mű nem fukarkodik a nevek, becenevek, helyszínek felvonultatásával sem. A műben bemutatott nézőpontok közül kiemelkedik Martita Borrero Parra-é (Miss Guatemala), a regény története ugyanis lényegében az Ő születésével kezdődik, valamint egy, a 80-as évei környékén vele készült riporttal zárul, ezzel képezve keretet az eseményeknek. Marta történetszála a keretes szerkezet mellett ugyanakkor központi jelentőségű is, mivel az összefonódik több másik szereplőével. Ezek közé tartozik Castillo Armasé, amikor annak szeretőjévé válik, de kapcsolatba kerül Armas gyilkosaival is, akik szintén külön történetszállal rendelkeznek.

Noha a történet igen, a regény maga nem Marta születésével veszi kezdetét, azt ugyanis megelőzi egy bevezető fejezet. Ebben amellett, hogy felvázol némi történelmi kontextust, Vargas bemutatja azt a végig a háttérben munkálkodó szereplőt - annak néhány módszerének kíséretében - aki mint a regény, mint a valós történelem eseményeire egyaránt kimagasló hatást gyakorolt.

A mű alapvetően a különböző szereplők vélt vagy valós motivációira, politikai manőverezéseire, taktikázásaira, valamint a propaganda ebben betöltött szerepére fókuszál. Ezeket mutatja be, ezt helyezi a cselekmény központjába. Ennek fényében kifejezetten érdekes, hogy az imént említett bevezetőben két olyan szereplőt állít reflektorfénybe, név szerint Edward L. Bernays-t és Sam Zemurray-t, akik a mű további részében egyáltalán nem kerülnek még csak említésre sem. Hogy miért velük kezdődik a regény, azt Vargas rögvest az első bekezdésben tudtunkra is adja, ugyanis bár a két férfi neve az “emberek nagy részének nem cseng ismerősen, és nem is szerepelnek kiemelten a történelemkönyvek lapjain - ugyanakkor a XX. században valószínűleg ők ketten gyakorolták a legerősebb befolyást Guatemala, sőt bizonyos értelemben egész Közép-Amerika sorsára”. Ennek a befolyásnak pedig a United Fruit biztosította az intézményes keretet.

Polip a gyümölcsösben

A United Fruit Company (UFCO) 1899-ben Bostonban jött létre, amikor is az 1885-ben Lorenzo Dow Baker által alapított Boston Fruit Company egyesült Minor Keith üzletember vállalkozásával. Míg utóbbi célja az volt, hogy az általa épített közép-amerikai vasúthálózat nyomán monopolizálja a régió kereskedelmét, előbbi banántermesztéssel foglalkozott. Az egyesülés révén a létrejött vállalat 112 mérföldnyi vasútvonallal, valamint 212 ezer hold földterülettel rendelkezett, melyből 61 ezren folyt banántermesztés. Az így létrejött vállalat kivételes szereplővé vált a piacon, köszönhetően a már eddig sem elhanyagolható súllyal rendelkező alapító feleknek. 1920-ra már a teljes banánüzlet 80%-át az UFCO kontrollálta, 1930-ra pedig megszilárdította hatalmát, mint a világ fő banán termesztő és kereskedő vállalata. 1950-re több mint 1.5 millió holdnyi földterülettel rendelkezett, melynek Guatemalában volt található a legnagyobb része, kicsivel több, mint fél millió hold. A United Fruit azonban koránt sem csupán banántermesztéssel és kereskedelemmel foglalkozott, sőt, ami igazán érdekessé teszi a vállalatot, az pontosan azokban a “plusz” tevékenységekben rejlik, melyeket a banánkereskedelmen túl végzett.

A United Fruit 1901-ben került kapcsolatba Guatemalával, amikor is az ország vezetője General Manuel Estrada Cabrera első ízben bízta meg egy szállítmányozási koncesszió keretében a guatemalai levélszállítással az atlanti parti Puerto Barrios kikötője és New Orleans között. Ezt követően 1904-ben egy 99 éves koncesszió keretében Estrada újfent megbízta a vállalatot, ezúttal a Guatemala City és Puerto Barrios közötti vasútvonal kiépítésével, majd 1906-ban az UFCO megkapta az első banántermesztésre vonatkozó koncesszióját is az országban.

A United Fruit erősségének további forrása, hogy jelenléte koránt sem korlátozódott Guatemalára, az ugyanis kiterjedt szinte az egész közép-amerikai térségre, így jelen volt Hondurasban, Panamában, Nicaraguában, akár csak Columbiában és Kubában is. Mindegyik országban ugyan az a séma volt felfedezhető, a UFCO a banántermesztés mellett bevette magát a közigazgatásba is. Costa Ricán például egyik leányvállalata révén vasútvonalat épített 1900-ban, míg egy másikon keresztül Panamában telegráf vonalat 1904-ben. Előbbi bevett szokása volt az UFCO-nak, aminek kivitelezését az International Railways of Central America (IRCA) nevű leányvállalat látta el. A kölcsönös előnyök gyors belátása révén a vállalat kifejezetten szoros együttműködést tudott kialakítani a különböző diktátorokkal, ahogy azt tette a már említett Cabrerával, majd az őt 10 évvel követő Jorge Ubico-val is. Ezen terjeszkedő taktikájának sikerességét mutatja, hogy 1930-ra már megközelítőleg 250 millió dollárnyi működő tőkével, valamint számos stratégiai tulajdonnal rendelkezett a régióban.

A United Fruit banánpiaci egyeduralkodóvá válásának meghatározó állomása volt a Sam Zemmuray féle Cuyamel Fruit Company 1930-as felvásárlása. Sam Zemurray tökéletes példája volt az 'amerikai álom’ illetve a ‘self-made man’ kifejezéseknek. Szegény zsidó családból származott Besszarábiában területéről, ahonnan 1892-ben érkezett családjával az Egyesült Államokba. Anekdotákba illő módon vált a banánpiac szereplőjévé, akinek fő termelőterülete Honduras lett. Akárcsak a United Fruitnak, az ő profiljának is részét képezte a diktátorokkal való szívélyes kapcsolattartás, melynek köszönhetően vállalkozása akkorára nőtt, hogy az a későbbiek folyamán már az UFCO komoly piaci riválisává vált. E rivalizálásnak vetett véget, hogy utóbbi 1930-ban kivásárolta Zemmuray alól a Cuyamel Fruit Company-t 31.5 millió dollárnyi saját UFCO részvényért, őt magát pedig ezt követően nyugdíjazták.

A nagy gazdasági világválság (1929-33) a United Fruitot is érzékenyen érintette, míg ugyanis profitja 1920-ban 44 millió dollár volt, 1932-re ez bezuhant 6 millióra, Zemmuray UFCO részvényei pedig megközelítőleg 85%-ot vesztettek értékükből. Minderre válaszul újfent anekdotákba illő körülmények közepette Zemmuray visszatért nyugdíjazásából, és kineveztette magát a vállalat ügyvezető igazgatójának. Az UFCO részvényei ezt követően szárnyalni kezdett, köszönhetően ‘Sam The Banana Man’ hírnevének.

Gazdasági és politikai sikerei ellenére, sőt részben pontosan azokból kifolyólag azonban, noha a banán egyre közkedveltebb gyümölcsé vált, kereslete pedig folyamatosan emelkedett, az azt termesztő és szállító United Fruit társadalmi megítélése már korántsem volt ennyire egyöntetűen pozitív. Ennek egyik leglátványosabb eleme a kultúrában való negatív lecsapódása volt. Az Oxford English Dictionary 1935-öt jelöli meg az első évnek, amikor a ‘Banánköztársaság’ fogalom használatba jött, igaz azt O Henry már használta Cabbages and Kings (1904) című novellájában. Ehhez az író számára elvileg a hondurasi tapasztalatai, többek között az UFCO és a Cuyamel Fruit harca szolgáltak alapul. Később Miguel Angel Asturias Banánköztársaság trilógiája (Strong Wind, Green Pope and The Eyes of the Interred) és Gabriel Gabrcía Márkez Száz év magánya számára is inspirációt szolgáltattak a banánköztársaságok. Utóbbi szerző például a hírhedt 1928-as banánmészárlást emeli be művébe. Ezen esemény folyamán az UFCO kolumbiai ültetvényein dolgozó munkások sztrájkba kezdtek körülményeik javításáért, többek között olyan követelésekkel, mint béreik emelése, a számukra biztosított ellátás javítása, vagy a 6 napos munkahét (7 nap helyett). A megmozdulást végül vérbe folytották, a fegyveres erők tüzet nyitott a sztrájkolókra. Kolumbia az 1920-as években a 3. legnagyobb banán exportőr volt, 84 ezer holdnyi megművelt területe volt felelős a karibi banánexport 57%-ért.

A United Fruitot több becenévvel is illették, ami szintén beszédesen szemlélteti a róla való közvélekedést. Ezek közül a Gyümölcsbolt (la Frutera) megnevezés a kevésbé pejoratív, míg a Polip (el Pulpo) volt hivatott reprezentálni a vállalat azon politikai stratégiáját, melynek során mindenhova beférkőzött, legyen szó akár infrastruktúráról, akár személyi kapcsolatokról, amiket aztán saját érdekében hasznosított. A vállalatot övező egyre növekvő ellenszenv légkörében vált Edward Bernays a United Fruit tanácsadójává az 1940-es évek elején. Munkamorálját és hozzáállását sokat mondóan szemlélteti az általa írt 1928-as Propaganda című könyv nyitó bekezdése, amelyet egyetlen vonatkozó forrás, így Vargas könyve sem mulaszt el idézni. Ez a következőképp szól: “A tömegek szokásainak és véleményének tudatos és okos manipulációja fontos tényező a demokratikus társadalomban. Azok, akik a társadalom ezen ismeretlen mechanizmusát manipulálják, láthatatlan kormányt alkotnak, és országukban övék a valódi hatalom… az intelligens kisebbségnek folyamatosan, szisztematikusan kell élnie a propaganda eszközeivel.” (18.o)

Egyáltalán nem véletlen tehát hogy a szerző az említett két személlyel, valamint a United Fruittal indítja a művet, ezzel kívánja ugyanis kihangsúlyozni a puccsban való kimagasló szerepüket. Így, míg