514490087123754
top of page
white wall paint with black shadow_edited.jpg
Keresés

Edukáció vagy Indoktrináció? - Ron DeSantis oktatáspolitikája

Fotó: Facebook.com/GovRonDeSantis

Szokás mondani, hogy a társadalom egyetlen reménye a gyermekekben található. Egyáltalán nem meglepő, hogy a legtöbb politikus különösen nagy figyelmet szán a gyermekekre és hogy a gyerekek ilyen térben minden más demógráfiai kategóriához képest felülreprezentáltak. Továbbiakban mindenki egyetért azzal, hogy a gyermekeket óvni kell, és hogy a pedofília aljassága az egyetlen, olyan morális igazság, amiben mind meg tudunk egyezni. Jó is lenne, hogy ha az oktatás szabad lenne és független, minden politikai behatástól és egyéb negatív tényezőktől. Azonban ez lehetetlen, mert valakinek oktatni kell és ezért az oktató Szókratész óta mindig elvállalja azt a súlyos kockázatot, hogy a „a gyermekek megrontója lesz”.

Mit oktasson a tanár? Az ami igaz, mondaná ezt mindenki, de hogy mi igaz az vitatható, és ezért, ha valaki igazságra oktatja a gyerekeket (vagy mást), az mindig az igazság tolmácsává válik. Egy polarizált társadalomban egyre inkább elcsúszik a határ, és mindenki a saját valóságában találja magát.

Ron DeSantis is ezt vélte felfedezni Floridában, hogy a tanárok az ő valóságával szemben lévő antagonisztikus valóságot oktatnak. Így írja le DeSantis nézőpontját:

Visszavágtunk az oktatás kérdésében, amelyet a progresszívek egy generáció óta uralnak. Mivel a koronavírus-járvány sok mögöttes rothadást tárt fel az iskolarendszerekben országszerte, a szülők aktívabbá váltak a gyerekeik iskoláiban zajló eseményekben. Ez egy országos mozgalommá fejlődött, amely a szülők azon jogának igazolására irányult, hogy alapvető szerepet játsszanak gyermekeik nevelésében. Az iskolák azért léteznek, hogy a közösséget szolgálják és segítsék a gyermekek oktatását, nem pedig azért, hogy felülírják a szülők jogait, és olyan értékeket kényszerítsenek rá, amelyeket a bürokrácia jónak lát. Floridában a mantránk az edukáció volt, nem az indoktrináció.” (Desantis 2023: 6)

Méltányosság a női sportokban törvény (2021)

A transzkérdés egyik legnehezebb aspektusa a sportokban való szerepvállalás. Ahogyan azt biztosra veszem sok ember maga is tudja, de van a nemek között biológia differenciák, amiket még nem voltunk képesek áthidalni (Thibault et al. 2010). Azonban szívtelennek tűnhetünk, hogy ha valóban elfogadjuk a transzneműség létjogosultságát és azt mondjuk, hogy ebből a férfiből nő lehet vagy még inkább, hogy akarata szerint nőnek kell lennie, de női sportoló az már túlzás volna. Ha megtagadjuk a transz nőktől a női lét minden velejárójához szükséges privilégiumokat, mint a részvétel a női sportokban, akkor csak ugyan szegregáljuk őket nemi identitásuk alapján. Ez a diszkrimináció majd nemhogy megbocsáthatatlan vétek, hiszen, akkor csakugyan azt éreztetjük, hogy amikor azt mondtuk, hogy a férfiből is nő lehet, akkor minden bizonyára hazudtunk. A másik oldalról nézve meg nehéz azt mondani, hogy csakugyan jogos az, hogy valaki, aki biológiai előnyökkel született és mi önkényesen azt mondtuk rá, hogy férfi és a kevésbé privilegizáltra, hogy nő, hogy ne óvjuk az utóbbit az előbbitől még olyan körülmények között sem, amikor tudjuk, hogy a végkifejlett a női nem marginalizációja lehet a sportok világában. Természetességgel el kell utasítanunk azt, hogy azok, akik férfiak voltak hirtelen megjelenjenek és elfoglalják a nők által nehezen kiharcolt tereket. Pontosan, ezért jogosnak vélem, hogy született egy „méltányosság a női sportokban törvény” vagyis SB 1028 2021. június 1.-jén. Ami kezdetben problematikus, hogy pont pride hónap 1. napján iktatták ezt be, ami a transzidentitást is kívánja reprezentálni. Alapvetően a törvény annyit tesz, amennyit igért, hogy a női sportokból kivonja azokat az embereket, akik valaha is férfi anatómiával bírtak.

2021. június 29-én egy anonim D.N. monogrammal bíró 13 éves transzkislány jogi utón keresett menedéket az új törvény elől. Ahogyan a panasz is jelzi a kislány kívánsága, hogy megőrizze önazonosságát és emellett képes legyen az iskolában a hobbiját űzni, ami a sport. Teljesen érthető a követelése, de hallatlan fülekre talált, mert sokáig az Adams v. School Board of St. Johns County bírálatra vártak, ahol a transzmosdókról volt szó, de 2022 végére Adams ellen döntöttek így valószínűsíthető, hogy a kislány pere is megbukik (Clark 2023; N v. DeSantis)

Safe-Space Törvény

Az amerikai egyetemeken és főiskolákon már a ’90-es évek óta folyamatosan egyre inkább bevett gyakorlattá vált, hogy a diákok maguknak létrehozzanak olyan szférákat, ahol nincs elfogultság, szexizmus, rasszizmus és egyéb pszichológiai veszély. Ezeket a tereket „safe-space” néven nevezzük. Ennek a potenciális veszélyeire 2015-ben is már felhívták a veszélyt (Lukianoff, Haidt 2015). Ez a koncepció teljesen idegen az amerikai szólásszabadsághoz mérve, ahol az ötletek piacterén dőlik el egy idea értéke és nem számít, hogy sértő-e az, ha az igazságra fokuszál. Nem beszélnénk erről a jelenségről, hogy ha nem venne részt DeSantis mestertervében, hogy visszanyerje a jobboldal ezeket az intellektuális központokat. 2021. június 22.-én aláírta írta Ron DeSantis a HB 233 nevű törvényjavaslatt. Alapjába véve a javaslat csak meghatározza, hogy nem lehet, egy ideologikus nézőpontot ütköztetéstelenül prezentálni. Az intézmény nem vállalhatja magára, hogy a tanulókat minden nézőponttól megvédje. A vitatható rész az, hogy évente kérdőíven szeretnék ezt mérni, hogy milyen nézőpontok vannak jelen és az intellektuális szabadágjogok milyen mértékben valósulnak meg. Ahhoz, hogy megegyszerűsítsék a törvény megszegőinek a lebuktatását a tanórák felvétele legalizálva lett, de az anyag nem publikálható.

2021. július 2.-án Link és társai pert indítottak az ügyben, hogy ez a szólás szabadság jogát sérti, tehát alkotmányellenes és azt gondolják, hogy a kérdőívek célja azaz, hogy a baloldaldali bástyaként funkcionáló intézményeket beazonosítsák és elvonják a támogatást. 2023. április 17.-én a Link et al v. Corcoran et al ügyet Mark E. Walker bíró zárta le és elutasította a felperesek kérelmét (Link et al v. Corcoran et al).

A könyv tilalmi törvény (2022)

2022. március 25.-én egy Floridai igazgató lemondott, miután azzal vádolták az iskolát, hogy pornógráf képeket mutatnak 6.-osoknak. A szóban forgó pornógráf kép Michelangelo híres Dávid szobra, ahol Dávid ruha nélkül van ábrázolva (Radford 2022). Jogos kérdés lehet, hogy ez, hogy történhetett? Nyilvánvaló a legtöbb ember számára, hogy ez nem az a fajta tartalom, ami a gyerekekben kárt tesz. Szinte ironikus, hogy pont egy bibliát érintő dologgal történt. Nevezetesen ugyanazon a napon DeSantis aláírta a HB 1467-es törvényt, ami jelentős korlátokat szab arra, hogy milyen tartalmakat lehet az iskolákban tárolni, annyira, hogy könyvtárak ürültek ki (Scheimer et al. 2023). Maga a törvény nem olyan érdekes, mert csak arra tér ki, hogy minden iskola felelős azért, amilyen könyvekkel bír és adni kell opciót, hogy a szülő ellentmondhasson az iskolának. Értelemszerűen a pornógráf tartalmak ellen szól. Ami érdekesebb, hogy mi a pornógráf? A törvény a § 847.012 rendeletre épít, ami azt taglalja, hogy mi nevezhető káros tartalmúnak. Ezen rendelet alapján kiskorúak számára (18 alattiak) tilos ilyen tartalmúakat eladni vagy adni. Az ilyen cselekmény bűntettnek (felony) minősül és akár 15 év szabadságvesztésre kötelezhető. Mielőtt a lényegre térnék megjegyezném a törvény komolyságát, hogy ha eltéveszti a kiskorú korát például 18-nak néz egy 17 évest vagy a kiskorú azt hazudja és bebizonyítható, hogy a tettes tényleg azt hitte, hogy nagykorú, az nem minősöl védelemnek. Továbbra is fentáll a kérdés, hogy mi káros tartalmú?

„Bármilyen kép, fénykép, rajz, szobor, mozifilm, videokazetta vagy egy személy vagy az emberi test egy részének hasonló vizuális ábrázolása vagy képe, amely meztelenséget vagy szexuális magatartást, szexuális izgalmat, szexuális zaklatást, zoophilia vagy szadomazó bántalmazást ábrázol, és amely ártalmas a kiskorúakra; Bármely könyv, brosúra, folyóirat, nyomtatott anyag, bármilyen sokszorosítás is, vagy hangfelvétel, amely a s. 847.001, a szexuális izgalom vagy a kiskorúakra káros szexuális magatartás kifejezett és részletes verbális leírása vagy narratív leírása.”

Önmagán ismételten ez mind elfogadható, de ami nagyon érdekes, hogy mit tartalmaz a § 847.001. Ugyanis itt definíciók találhatóak, amik integrálisak az eddigi szövegekhez és az én véleményem szerint meglepően partizán módra van ez kiépítve. A törvény ugyanis kitér arra, hogy mi a deviáns szexuális kapcsolat:

„(5) Deviáns szexuálisegyüttlét: nem házastársak közötti szexuális magatartás, amely a pénisz és a végbélnyílás, a száj és a pénisz, vagy a száj és a szeméremtest közötti érintkezésből áll.”

Tehát a törvény a „normális” kapcsolatnak állítja be a keresztény házasságon belüli szexuális aktust, de elveti az orális és anális szexuális aktusokat lényegében megsemmisítve minden opciót ebben a kontextusban a homoszexuális együttlétre. Ami fontos mivel ennek az opcióját sem prezentálják az individuum 18 éves koráig, ami már késő mivel az átlagév, amikor elveszti valaki a szüzességet Amerikában az 17 (Kim, Campano 2022). Ha tovább haladunk a gondolattal megtalálhatjuk a „kiskorúra ártalmas kategóriát”:

„(7) Kiskorúakra ártalmas”: bármilyen reprodukció, utánzás, jellemzés, leírás, kiállítás, bemutatás vagy ábrázolás, bármilyen jellegű vagy formájú, amely meztelenséget, szexuális magatartást vagy szexuális izgatottságot ábrázol, amikor:

a) Túlnyomórészt nyomasztó, szégyenletes vagy beteges érdeklődésre apellál;

b) Nyilvánvalóan sérti a felnőtt közösség egészében uralkodó normákat a kiskorúak számára megfelelő anyag vagy magatartás tekintetében;

c) Összességében véve nem jelent komoly irodalmi, művészeti, politikai vagy tudományos értéket a kiskorúak számára.”

A probléma lényegében az, hogy ezek nagyon tág definíciók és legfőképp a heteroszexuálisok számára kedveznek és idejét múlt normákra építgetnek és olyan mintha a szodómia törvényekből emelték volna ki. Továbbiakban nagyon sok klasszikus könyv tiltható így ki. Ráadásul a szülő beemelése eredményezhet olyan abszurditásukat, mint a Dávid-szobor incidens. Nyilván jogos óvni a gyerekeket, de kétlem, hogy az iskola olvasmánylistája az, ami leginkább fenyegeti őket.

A meleg-ellenes oktatási törvény (2022)

2022. március 28-án Ron DeSantis aláírta a HB 1557 nevű törvényjavaslatot vagy más néven a „szülői jogok az oktatásban” nevű törvényt, amit a kritikusok „Don’t Say Gay” vagy „Ne említsd a meleget” -nek neveztek (Diaz 2022). Ennek az oka, hogy ez az oktatást szabályozó törvény jelentősen korlátozza az LMBTQIA+ identitás oktatását. Továbbiakban még Casey Scott, pánszexuális rajztanár elbocsátásának vitatott eset is ehhez a törvényhez kapcsolódik. Scott állítása szerint a gyerekek megkérdezték tőle, hogy mi az identitása és miután elmondta és nemi-identitást tartalmazó zászlókat rajzoltak pár nappal később szülői panaszok okán a próbaidőjét megszakították (Lavietes 2022). Ez leginkább csak az attitűdöt mutatja a politikai kérdés két oldaláról, amíg a demokraták és progresszívek imperatívnak tartják, hogy a nemi identitás és a szexuális orientációt felfedjék diákjaik elött annak erényében, hogy ezek a fátumok a valóság centrális pillérjeit jelentik ezen személyeknek és jelenthetik, akár a diákjaiknak is. A másik oldalon a republikánusok ezt indoktrinációnak vélik és a gyermekek szexualizálásának. A törvénynek két vitatott paragrafusa van, de a fő ez:

„(3) Az iskolai alkalmazottak vagy harmadik felek által a szexuális irányultsággal vagy a nemi identitással kapcsolatos tantermi oktatás nem történhet az óvodában a 3. osztályig, vagy olyan módon, amely az állami normáknak megfelelően nem megfelelő a tanulók életkorának vagy fejlődésének.”

Az, ami a diszkurzus negatív oldalát konstatálja a törvény mögött lévő tág szóhasználat és szóértelmezési lehetőség. Ugyanis a „a szexuális irányultsággal vagy a nemi identitással kapcsolatos tantermi oktatás” -t lehet értelmezni a már pornógráfan grafikus szexuális oktatást, amit nyilvánvalóan senki nem szeretne óvodában , de magát azt is, hogy elmondák a gyerekek nyelvén az alapvető szexuális identitásokat, mint a homoszexualitás létezése. Maga a nyelvezet nem diszkriminál, de a társadalomban jelenlevő heteronormativitás vagy is az a tényállás, hogy mindenkit heteroszexuálisnak tekintünk, vagy legalábbis ezt vesszük a normának azon nyomban felbontja az egyenlőségnek a látszatát, hiszen ha egy tanár asztálán egy ott van ő és az élettársa, ha egy nőt és férfit mutat a kép, akkor nincs szükség további magyarázatra , de ha mondjuk két férfit, akkor lehet, hogy egy vagy akár több gyerek számára ez új koncepciót jelent és ha azt sem mondhatja a tanár, hogy „nekem férjem van” az egyes értelmezések szerint az alkotmány több pontját is sérti, de nevezetesen az első kiegészítést, ami a szólásszabadságot biztosít mind állampolgár számára és emellett kérdőre vonja a Obergefell v. Hodges alkotmányi precedenst, ami engedélyezte, hogy a 14.modosítás értelmében az azonos nemű párok is élvezhessék ugyanazon jogokat, mint a többiek. Pontosan ezért az Equality Florida (Egyenlőség Floridáért) nevű szervezet jogi panaszt is tett, ahol pontosan ezeket az alkotmányi sérelmeket nevezték meg. Azonban a föderális bíró, Allen Winsor az ügyben 2022. szeptember 29.-én egy 25 oldalas dokumentáció szerint az ügyet több ponton engedte. A véleménye szerint a felpereseknek nem volt megfelelő jogi állása és, ami az alkotmányi sérelmet érinti, azok csak általános szorongások voltak egy törvényen, ami nem tartalmaz ilyenféle tilalmakat, ha van is bármiféle igazuk a törvény kapcsán azt nem prezentálták olyan formában, hogy az bizonyosságot tanúsítson egy alkotmányi sérelemről, mint például, hogy a HB 1557 sértse az első kiegészítést muszáj legyen azt a felperesnek kimutatnia, hogy a törvény egy ésszerű szónokot ön-cenzúrára késztetne. Winsor válasza:

„A felperesek nem állítottak nem spekulatív tényeket, amelyek azt mutatnák, hogy egy ésszerű szónok öncenzúrázna. Ettől függetlenül a Felperesek nem utalnak konkrét jövőbeli cselekményekre, amelyeket a törvény vitathatatlanul tilt. Ismét általánosságokat állítanak, és olyan tettekre mutatnak rá, amelyek nyilvánvalóan nem terjedtek ki – például a tanárok asztalukon az azonos nemű házastársak fényképei.” (Equality Florida, et al. v. Florida State Board Of Education, et al.)

Függetlenül ettől az ítélettől feltehető, hogy még a jogszabálynak sok támadást kell majd még átvészelnie, hiszen a Floridai ACLU (American Civil Liberties Union) ideiglenes ügyvezető igazgatója, Amy Turkel hevesen kritizálta a törvényt és Ron DeSantist (ACLU 2022). Továbbiakban még nem volt alkalmam kitérni a törvénynek két fontos aspektusára, amit kritikusai gyakran hangoztatnak, ám tudtam szerint még jogi ügy alapját nem szolgálta. Először is az idézett mondat másik fele is több értelmezésre utal: „vagy olyan módon, amely az állami normáknak megfelelően nem megfelelő a tanulók életkorának vagy fejlődésének.”. Ha ugyanis azt mondjuk, hogy hát lehet, hogy a jogalkotó okkal tiltja meg a szexuális