514490087123754
 
Keresés

Európa és az LNG

Papp Gábor

Az elmúlt két évben a cseppfolyósított földgáz árát több sokkhatás is érte Európában. Az orosz-ukrán háború kirobbanása óta a villanyáram és a gáz ára van, ahol tizenötszörösére emelkedett, ami óriási terhet helyezett a háztartások és a vállalkozások, cégek vállára. Válaszképpen az európai kormányok különböző intézkedéseket vezettek be. Néhányuk kiskereskedelmi szinten próbálta orvosolni a helyzetet, de voltak olyanok, akik óriási adókat vetettek ki az energetikai vállalatokra. Sőt, a német kormány például államosította a Unipert, hogy biztosítsa az energiaellátást. Az Európai Bizottság amellett, hogy a fogyasztás visszafogására szólította fel a tagállamokat, a közös beszerzésen és egy ideiglenes gázárplafon bevezetésén is dolgozik. Annak ellenére, hogy nemrég még arról beszéltünk, hogy lesz-e mivel fűteni most annyi gáza van Európának, hogy nem is tud vele mit kezdeni. Ilyen egyszerű lenne a történet?


Mi az az LNG?

Az LNG (liquified natural gas) magyarul cseppfolyósított földgáz, a légnemű földgáz tisztított, és lehűtött változata, amely óriási térfogatcsökkenést szenved el a folyadékká válást követően. Maga a folyamat igencsak bonyolult és időigényes. Ahogyan azt a Klímapolitikia Intézet írja, a földgáz felszínre hozatala után eltávolítják a savas gázokat, a héliumot, a szilárd szennyeződéseket, a higanyt, valamint azokat a szénhidrogéneket amik korrozivitást eredményeznének. Ezt követően -145°C és 162°C közé hűtik a cseppfolyósító üzemben, amivel több, mint hatszázszoros térfogatveszteséget érnek el. A cseppfolyósított földgáz nem robbanásveszélyes, nem szükséges magas nyomáson tárolni, azonban meg kell őrizni ezt a roppant alacsony hőmérsékletet a szállítása során is. Az így létrejött LNG-t tartályhajókkal szállítják a terminálokba, ahol újra gázosítják, betáplálják a rendszerbe, ami eljuttatja azt a földgáz-tüzelésű erőművekbe, illetve az ipari- és a lakossági felhasználókhoz. A földgázt elsősorban fűtésre, elektromos áram előállítására, az iparba pedig a különböző fémszerkezetek (acél) és kemikáliák (műtrágya és hidrogén) előállításánál használjuk.

Sokktényezők

Európa mondhatni elég szerencsétlenük állt neki a 2022-es évnek, ami a gáz kapacitását illeti. A gáz keresleti és kínálati oldalát is nagyban befolyásolja az időjárás és a gazdasági folyamatok. A 2020/21-es tél az átlagosnál hidegebb volt mind Európában, mind pedig Ázsiában is. Ez a két régió a fő felvevő piaca az LNG-nek, így versenytársakként érdemes tekinteni rájuk. A Texasban dúló fagyos időjárás okozta infrastrukturális problémák miatt kevesebb gázt tudtak szállítani a két kontinensre. Ezt követte egy roppant meleg nyár, ami a megnövekedett légkondicionáló-használat miatt több elektromos áramot fogyasztott, mint eddig. Közben az USA-ban Biden elnök klíma pozitív intézkedései megtépáztak a palagáz szektorba áramló tőkét, ami így a termelés csökkenéséhez vezetett. Ezzel párhuzamosan elindult a covid lezárásokból való kilábalás, ami megint az energia fogyasztás növekedéséhez vezetett. Így lett Kína a 2021-es évben a legnagyobb LNG importőr. Ami az EU-t illeti, 2021 második negyedévére a gázfogyasztás 25%-kal nőtt meg.

A két régió közti verseny a szűkös erőforrásokért így már alapból magasabb árat eredményezett. Erre rátett egy lapáttal a szélerőművek alulteljesítése, mely forrásból Hollandia és Németország az energiaszükségletük egyötödét szerzik, és az atomenergia fokozatos megszüntetése is, ami tovább emelte a gáz és a szén iránti keresletet. Ez így mind hozzájárul ahhoz, hogy a tárolók kapacitása mindössze 50%-on legyen 2021 decemberére.

Így érkeztünk el 2022-höz, és az orosz-ukrán háborúhoz, ami kilőtte a gázárakat. Az Unió a gáz fogyasztásának mintegy 40%-át Oroszországból szerezte be a háború előtt. Az EU-ba tartó orosz gáz mértéke viszont szeptemberig bezárólag 80%-kal csökkent. Ez a drámai változás minden tagállamot arra kényszerített, hogy irdatlan mennyiségű LNG-t importáljon. Ahogy azt egy Bruegel jelentés írja, a heti átlagos LNG import az EU-ba és az Egyesült Királyságba három milliárd köbméterre nőt 2022-ben, a 2021-es 1.8 milliárdhoz képest.


Kilátások

Európa több szempontból is szerencsés volt az elmúlt két hónapban. Először a Kínában újra meghosszabbított „zero covid” irányelv volt az, ami továbbra is kordában tartotta az ipar energia éhségét. Ez azért fontos, mert 2021-ben az ország az összes LNG fogyasztás közel negyedéért felelt. Így az Ázsiába tartó hajók egy jó része az amúgy is jobban fizető európai piac fele vette az irányt. Most pedig a váratlanul enyhe időjárás az, ami egy pár héttel biztosan kitolja a fűtési szezont. Ezek mind közrejátszottak abban, hogy az EU tagállamok feltölthették a készleteiket, amely majdnem 95%-os.


Jelenleg a legnagyobb problémát így nem a gáz hiánya, hanem a nem megfelelő infrastruktúra jelenti. Ahogy azt az Institute for Energy Research írja, csak Spanyolország körül több mint 35 LNG hajó vár arra, hogy kiköthessenek azonban a tározók már így is 80%-osan telítettek, ami a technikai limitet jelenti. Spanyolország nem mellesleg ez EU LNG újra gázosítási kapacitásának a 33%-ért, míg a tárolás 44%-ért felel.

Az infrastrukturális hiányosságokat jól szemlélteti, hogy a világ negyedik legnagyobb gazdaságának, Németországnak, nincsen semmilyen LNG import kapacitása. Ezt orvosolva, a német kormány szeptember elején egy ötödik úszó LNG tároló és újra gázosító létesítmény megvételét jelentette be, amiből az első kettő várhatóan decemberre vagy január elejére lesz üzemképes.

A másik érdekesség, ahogy arról a Reuters értesült, hogy sok hajó nem is akar kikötni, várva, hogy a jelenlegi „alacsony” árakat a hideg majd szépen feltornázza. Elvégre a késő augusztusi hipermagas árakhoz képest most 50%-kal olcsóbb a piaci értéke. Egy Forbes cikk részletesen utána is ment, hogy kik azok akik valóban profitálnak ebből. Röviden, ezek elsősorban nem amerikai cégek, hanem európai „harmadik felek” akik hosszú távú átvételi szerződésekkel felvásárolják az LNG-t az USA-ban és eladják Európában. A másik pedig azok az LNG kereskedők, akik az alapterhelési szerződések (amelyek a létesítmény kapacitásának mintegy 95%-át teszik ki) teljesítése után fennmaradó felesleges rakományokat vásárolják fel. Azonban a cikk azt is leszögezi, hogy nem a cégek kapzsisága a legnagyobb hunyó, hanem a könnyen elérhető alternatíva hiánya az orosz gázszállításokra alapuló gázpiac összeomlását követően.


A fő kérdés a közeljövőre nézve az, hogy az alapvetően olcsó energiára épülő európai ipar miként fogja túlélni a következő időszakot. Ahogy arról a Financial Times írt, a magas energiaárak miatt az európai ipar több pillére is, mint a vegyipar, építőipar vagy a kohászat, deindusztrializáción mehet keresztül, tehát csökkentik a termelőképességüket, amivel veszítenek a piaci részesedésükből. Legrosszabb esetben pedig elköltöznek máshova. Az európai iparágban nem mellesleg közel harmincöt millió ember dolgozik, ami a munkára fogható lakosság 15%-a. Sajnos a gázfogyasztásuk optimalizálása sem megoldás hosszútávon, elvégre az iparban felhasznált gáz 60%-a elengedhetetlen a magas hőmérsékletű eljárásokhoz (500°C feletti), mint az üveg, a cement, az acél vagy a kerámia készítés. Ezért is van, hogy sokan visszatértek a kőszén használatához, ami a klímasemlegességet veszélyezteti, melynek az égetésekor jön a képbe az EU-s szénadó. Bárhogyan is legyen, egy enyhe tél most mindenképpen jól fog jönni.