Keresés

Határon - interjú Radvánszky Ferenc kárpátaljai lelkésszel, I. rész

Novák Tamás



Szomszédaink közül Ukrajnában a legválságosabb a koronavírus járvány, Keleten a lazítások és a megszorítások váltogatják egymást, de Kijev láthatóan nem tud úrrá lenni a helyzeten.  A súlyosan fertőzött  ország a magyar külügytől vörös kódot kapott, ami nagyon megnehezíti a vendégmunkások életét. Járványról, hitről, kisebbségi létről és lámpaoltásról beszélgettünk Radvánszky Ferenc mezőkaszonyi lelkésszel, aki Hollandiából hazatérve több, mint 20 éve vezeti az egyre fogyatkozó határmenti gyülekezetet.


-       (Novák Tamás) Lelkészként hogyan éli meg a hónapok óta tartó karantént? Hogyan fogadta a közösség, hogy a templom, az istentisztelet az online térbe költözött?

 

-       (Radvánszky Ferenc) Nagyon hirtelen jött minden. Már a legelején világossá vált, hogy a járvány miatt nem tudjuk megtartani a templomban az istentiszteleteket. Ezért választottuk az online közvetítéseket a facebook oldalunkon, ami eddig is nagyon aktív volt, de azóta nagyon sokan csatlakoztak hozzánk, több, mint 1800 követőnk van. Míg sokaknak a gyülekezetben nehézséget okozott a személyes jelenlét hiánya, addig azt is láttam, hogy nagyon sok olyan embert elértünk a digitális térben és velünk lehetett, olyanok is, akik fizikailag már messze kerültek Kaszonytól.  Érzékelve az online tér súlyát megújítottuk a honlapunkat is.

 

-       Akkor végeredményben pozitív a járvány mérlege.

 

-       Se nem pozitív, se nem negatív.  A járvány – hasonlóan a XIV. századi nagy járványokhoz  - csak egy korszak végét és egy új korszak nyitányát mutatja meg. Akkor és most is identitás válsággal nézett szembe a világ. 

 

-       Nem távoli kicsit ez a párhuzam?

 

-       Európában a XII-XIII. században több tényező együttes hatására elindult az urbanizáció  és egyre többen költöztek a falvakból városokba (akárcsak a 13. és a 14. század fordulóján kezdődő kis jégkorszak miatt, egyre nehezebbé vált a mezőgazdaság művelése és tömegek költöztek a városokba).  A faluról városba költözés identitásválságot okozott. Ezt a folyamatot egyszerre letisztította és felerősítette az Európán végigsöprő 1347-1352–es nagy pestisjárvány. A járványt túlélők új identitást kaptak, belőlük alakult ki a városi polgárság, akik már saját identitással rendelkeztek. Ők lettek azok, akik a reformáció magját adták később.   

Ezt a tendenciát - az előző folyamatok letisztítását és felerősítését -figyelhetjük meg valamennyi járvány történelmi hatásánál is. Tehát feltételezhetjük, hogy a jelenlegi járvány is követni fogja ezt a sémát és a korábban megindult folyamatokat letisztítja, illetve katalizálja.

Példaként a mai egymást erősítő kulcsfogalmaink: identitásválság, értékválság, bizonytalanság, elmagányosodás, globalizáció, urbanizáció, felszámolódó önfenntartás. Valószínű, ezen fogalmak megtestesülései a COVID-19 hatására erősödnek és alakulnak. Ma világméretekben hatalmas az urbanizáció, ami mellé még megkaptuk a digitális világot is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek felgyorsították a globalizációt, a globalizáció nyújtotta lehetőségek ezerfélesége pedig elbizonytalanította az egyéneket.


Hasonlóan a XII-XIII. századi sorstársainkhoz nekünk is egy csomó kérdőjelet kapott az önazonosságunk megélési formációja. Ki vagyok én, milyen értékek fontosak számomra, hol vagyok otthon? Hol tudok jobban beszélgetni? A falumban vagy a facebook csoportomban? Ebbe a világba robbant be a járvány, ami még jobban megfosztott a személyes kapcsolatoktól, az egyéneket még jobban a digitális térbe kényszerítette. Ez pedig tovább fokozta azt az identitásválságot, ami már évek, évtizedek óta egyre mélyül körülöttünk. 

 

-       És mi lesz a megoldás? Mit hoz az új korszak? Milyen önazonosságot kapunk a járvány után?


-    A koronavírus járvány várható következménye, hogy az európai társadalomban már beindult leértékelő tendenciák - csak a legutolsó évekből: gazdasági válság, migráció, vékonyodó szociális háló, mélyülő keresztyén identitáskrízis, demográfiai váltás - és annak hatásai a vírus elterjedésével egyenes arányban, többszörös sebességre gyorsulnak. E környezetben az egyik oldalon az európai értékrend megmaradása és megélése egyre látványosabb és megosztóbb; valamint a másik oldalon, az értékfelelősséggel rendelkező rétegek számára felértékeltebb és vonzóbb lesz. A járvány miatt, e jelzett kontrasztjelenség és -hatás fokozódásának kihasználása a Kárpát-medence lehetősége.


A legutóbbi kb. 12 év európai tendenciái két társadalom- és területértékelési alaptényezőnek a tömegek számára is érezhető előtérbe kerülését eredményezik. E két értéktényező: a biztonság és az élhetőség. E két fogalom megteremtésében, úgy történelmi, társadalmi, mentális, mint földrajzi és gazdasági, egészségügyi és oktatási, kulturális és morális tényezők egyaránt szerepet kapnak. Valamint lényeges, e két fogalom érzékelhető megélésének egymással való harmonizálása.

Tehát az az európai térség az értékes, ahol a biztonság és az élhetőség egymással együtt és (lehetőleg) azonos szinten van jelen. Vannak olyan térségek, ahol e két fogalom harmonizálása nem valósul meg, ezért hosszú távon kevésbé vonzóak.

Szemléltetésül: a sarkkörön túl van biztonság, de kevésbé van élhetőség; s egy nyugat-európai nagyvárosban, van élhetőség, de kevésbé van biztonság. A biztonság és az élhetőség európai igényszintje és legközelebbi együttállása jelenleg Magyarországon figyelhető meg, és lehetőségként legkönnyebben a Kárpát-medencében kivitelezhető. A Kárpát-medence felértékelődési tendenciája már egy elindult folyamat, mely a középponttól (Budapest) kiindulva, a perem felé terjed - mint a vízbe dobott kő által gerjesztett hullámok. Például Magyarországon egyre több külföldi vásárol ingatlant és él ott életvitel szerűen is; valamint egyre több komoly külföldi befektetés jelenik meg a határok felé terjeszkedve is.

A COVID-19 a globalizáció problémakezelési csődjét bizonyítja. Csak regionálisan (itt több, mint „ország” értelemben) használható válaszok születtek. A kényszer által ismét felfedezett regionalitás, mint identitáskörzet a természetes összetartozásokra mutat - olyan hatalmi-, érdek- és értékkörökre, melyek évszázadok alatt bizonyos okokból felbomlottak és egymással szembeállíttattak. Az elmúlt évszázadokban a közép-európai térségünk történelme a keleti és nyugati hatalmi bázisok befolyási övezeteként alakult. A jelenlegi helyzetben pedig, az Európai Unió által megtestesíteni kívánt nyugat-európai civilizáció történelme egyik legjelentősebb krízisébe navigálta magát, mely irány kibontakozása már az első világháborúval kezdődött. A kelet-európai hatalmi részben Oroszország pedig még mindig jelentős hátrányt mutat a szovjet pozíciókhoz képest. Tehát a jelen helyzetünk a „már nem” nyugati, de a „még nem” keleti feszültségébe került.


Ez a közép-európai térség és itt élő nemzetek számára egy új és történelmi érdekérvényesítési esélyt jelent, feladatunk nem engedni, hogy ez a nyugati identitáskrízis egész európai krízissé szélesedjen. A térségünkben még van esély, hogy gátat szabjunk a gyűrűző keresztyénséget ellenségnek tekintő önazonosságválságnak, leválasszuk magunkat a nyugati térség fertőzöttségéről. A környező népekkel fel kell fedeznünk közös érdekeinket és bátor egységes álláspontokat kialakítva bátor egységben kell fellépni. Egy történelmi párhuzam: a 14. sz., Európa nyugati civilizációjának életében rendkívül zavaros és feszült időszak volt (avignoni pápaság: V.Kelemen, 1309 – IX.Gergely, 1378; 1347-1352: Nagy Pestisjárvány; 100 éves francia-angol háború), mikor az európai és keresztyén önazonosság súlyos krízist élt át. Keleten, a Novgorodi Nagyfejedelemség távol volt, az a tatárok folyamatosan gyengítő támadásai miatt a létéért küzdött, így nem is gondolhatott közép-európai terjeszkedésre. Mégis ebben az időszakban élte a Magyar Királyság a virágkorát és volt Európa vezető hatalma (Károly Róbert 1288 – 1342; Nagy Lajos 1326 – 1382; Luxemburgi Zsigmond 1368 – mint, magyar, német és cseh király, német-római császár, a késő középkori Európa egyik legjelentősebb uralkodója). A keleti és nyugati hatalmak párhuzamos gyengesége miatt mi itt középen lélegzethez jutottunk: a közép-kelet-európai népek egymásra találtak. Felfedezve a közös érdekeiket és predesztinációjukat betöltve vallási, kulturális, politikai, oktatási és gazdasági értelemben is viszonyulási centrumot hoztunk létre Európában.

A Kárpát-medence és a regionalitás felértékelődése mellett nagy lehetőséget rejteget magában a hazatérő munkaerő. Akik a térségünkből eddig külföldön vállaltak munkát, de a családjuk itthon maradt, a határok jelen lezárása és a külföldi munkahelyek megszűnése miatt jelentős mértékben hazatértek. A külföldi munkahelyek stabilitásában megrendült bizalom miatt, a most itthon lévők egy kiszámítható helyi kereseti lehetőséget nagyobb eséllyel választanának. Ezen munkahelyek megteremtéséhez, csak néhány hónapnyi időnk van.

 

Folytatjuk.


/képek forrás: Mezőkaszony facebook oldala/