Japán újrafegyverkezése – a szigetország, melynek újra katonai nagyhatalommá kell válnia
Györe János
A csendes-óceáni biztonságpolitikai rendszer komoly változásának előszele volt, amikor a japán kabinet 2022 decemberében bejelentette: mintegy 315 milliárd dollárral kívánja növelni katonai kiadásait az elkövetkezendő öt évben. A tervek tényleges megvalósítása esetén Japán a világ harmadik legnagyobb katonai hatalmává válna a hadsereg kiadásai tekintetében, ez pedig pozícióba hozná az Egyesült Államokat a Kínával folytatott hatalmi harcaiban Kelet- és Délkelet-Ázsiában. A japán társadalom többsége ugyan támogatja a kormány döntését, azonban a fejlesztések finanszírozásának kérdése megosztja a már így is nagy államadóssággal rendelkező országot.
A nyolcvan évig védekező Japán
A szigetország korai sikerei ellenére megsemmisítő vereséget szenvedett a második világháborúban, a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák pedig hosszú évtizedekig biztosították, hogy Tokió ne akarjon újra katonai konfliktusba keveredni.
Az 1947-ben érvénybe lévő japán alkotmány megtiltotta, hogy az ország hadsereget tartson fenn, ez a döntés pedig a konfliktuskerülő magatartáson kívül egyértelműen a fennálló amerikai megszállásnak is köszönhető volt. Az 1950-es évek elejére azonban Japánt egyre több ellenséges hatalom vette körül, a kommunista Kínától a Szovjetunión át Észak-Koreáig. Egy ilyen környezetben Japán nem támaszkodhatott csupán az Egyesült Államok védelmi ígéreteire, hadsereget kellett létrehoznia.
Így tehát a kiéleződő nemzetközi helyzet hatására jött létre 1954-ben a Japán Önvédelmi Haderő, melynek kezét az alkotmány még mindig erősen kötötte. A hadsereg vezetői a parlament direkt engedélye nélkül nem adhattak utasítást Japán területén kívüli csapásmérésre (kivéve, ha arra valamilyen egzisztenciális fenyegetés elhárítása miatt lett volna szükség), ez pedig ellehetetlenítette, hogy az ország katonai befolyási övezetet alakítson ki.
Japán fegyverkezési kedve az 1995-96-os harmadik, a Tajvan-szorosban bekövetkező válság idején megnőtt, ekkortájt vált nyilvánvalóvá, hogy az energiahordozó szükségleteit hagyományosan importból fedező szigetország milyen kiszolgáltatott a Csendes- és Indiai-óceán tengeri nagyhatalmainak: azok ugyanis képesek lennének elfogni Japán kőolaj és LNG szállító hajóit, vagy akár csak blokkolni azon szorosok egyikét, ahol a szállítmányok rendszerint áthaladnak Japán felé. Erre a célra elsősorban a Hormuzi-szoros és a Malaka-szoros lennének alkalmasak.
Stratégiai jelentőségű szorosok (úgynevezett fojtó pontok), Forrás: NATO Association of Canada
Mindezek ellenére Japán katonai kiadása eddig GDP arányosan nem érte el az egy százalékot sem, ezen változtatna a decemberben benyújtott költségvetési tervezet.
Változó nemzetközi környezet
Japán gazdasága tehát már régóta erős tengeri kitettség mellett működött, ez azonban nem vált létkérdéssé, ameddig Kína nem kezdte el nagy ütemben fejleszteni katonai képességeit, elsősorban a Dél-Kínai tengeren és a Tajvani-szorosban.
A kínai hadsereg éves költségvetése milliárd USD-ban a 2002-2021-es időszakban Forrás: Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI) adatai alapján készített saját digaram
Kína mellett Oroszország is fejlesztette katonai képességeit a távolkeleti régióban. Azt pedig Ukrajna példáján keresztül beláthatta a japán kormányzat, hogy Oroszország vezetői nem feltétlenül a racionalitás vagy a béke útján kívánnak majd járni, ha érdekütközés alakul ki országaik között. Észak-Korea pedig, bár gazdasági ereje elhanyagolható, atomhatalomként, illetve mivel közel másfél milliós hadsereget tart fenn, szintén veszélyt jelenthet a szigetországra. Ezeket a félelmeket súlyosbította, amikor februárban Észak-Korea egy ballisztikus rakétát lőtt át Japán felett, ami ráadásul Japán kizárólagos gazdasági övezetében csapódott a Csendes-óceánba. Észak-Koreával együtt tehát
Japánnak már három atomhatalommal vannak kisebb-nagyobb konfliktusai.
Nemzetközi reakciók
Washington nagy örömmel fogadta a japán hadsereg fejlesztéséről szóló híreket. Nem meglepő ez annak fényében, hogy a japán fél alacsony katonai kiadásai mellett az Egyesült Államokon belül sok szakértő (például az egykori Pentagon-tisztviselő, Elbridge A. Colby) már korábban is úgy vélte: Japán nem tesz eleget saját védelme érdekében. Ez pedig nyilván a Japán mellett védelmezői szerepben fellépő Egyesült Államok számára is előnytelen.
Egy cselekvőképes japán hadsereg támogatása kulcskérdés lehet egy esetleges Tajvanért vívott háborúban is, a Tajvan közelében fekvő kis japán szigeteken lévő támaszpontok használatának engedélyezése pedig mindenképpen feltétele az amerikai hadsereg hatékony beavatkozásának egy ilyen konfliktusba.
A kínai vezetés szerint Japán fegyverkezése indokolatlan, és a túlzott katonai képességek kialakítás veszélyezteti a régió békéjét. Peking szeretné, ha Japán biztonsági aggályait inkább diplomáciai úton tudná rendezni, ezt azonban Kína egyre jelentősebb katonai kiadásai aligha teszik majd lehetővé.
Átfogó fejlesztésekre készül a japán vezetés
A katonai költségvetés bővítése mellett a japán vezetés bejelentései komoly szemléletmód változást tükröznek a japán hadsereg céljait és lehetőségeit illetően. Eddig a japán hadsereg nem rendelkezett komoly, területén csapásmérésre képes erőkkel, a tervek ezen változtatnának.
Körülbelül 36 milliárd dollárt szándékoznak elkölteni különböző hatótávolságú rakéták vásárlására. Ezek között vannak „surface-to-ship guided missiles”-ok. Ezek a rakéták stabil indítóállásról (szárazföld vagy hajók) biztosítanak lehetőséget szárazföldi és tengeri célpontok megtámadására. Ezen felül tervezik amerikai gyártású Tomhawk cirkáló rakéták beszerzését, melyek 1600 kilométeres hatósugara például lehetővé tenné, hogy Japán Kína vagy Oroszország belső területeire is csapást mérjen. Ezen rakéták beszerzését azzal indokolták, hogy csupán védelmi célú rakétákkal nem volna reális az ország megvédése, szükség esetén képesnek kell lenni potenciálisan támadó céllal felhasználható célpontok ellenséges földön való megsemmisítésére is.
Irányított rakéták indítása egy 2013-as kínai hadgyakorlat során Quingdao kikötővárosánál Forrás: Reuters Investigates
A légvédelmi és egyéb hagyományos rendszerek mellett Japán a kibervédelmi és hírszerzései képességeinek megerősítése mellett is elkötelezte magát.
Belső nehézségek
Japán katonai nagyhatalommá válását három belső tényező is komolyan nehezíti, melyek rendre: a japán társadalom elöregedettsége, a finanszírozás kérdése, illetve a toborzás nehézségei.
A 2020-as japán népszámlálás hivatalos eredményei szerint az országban közelítőleg 22 millió 19 és 49 év közötti férfi él, tehát a harcképes férfiaknak már ma is több mint az egy százalékával egyenlő a fegyveres erők létszáma. A hadsereg létszámának jelentős emelésével pont a legtermelékenyebb néprétegéből vonna el munkaerőt a japán állam, annak ellenére, hogy a Világbank szerint egy munkaképes japánra (15-64 éves kor) már ma is 51 japán eltartott (gyermek, és nyugdíjasok) jut.
A japán társadalom korfája ma az egyik leginkább elöregedett a világon Forrás: