Napi memó: Gáza, Ukrajna és a nemzetközi jog kényszerítő erő nélkülisége
A Hamas támadása Izrael ellen és Izrael válasza katasztrófális következményekkel járt a civilekre. Hamas október 7-i mészárlása során fegyvertelen izraeli civileket, nőket, gyerekeket és időseket támadott, közel 1200 embert megölt és körülbelül 240 embert túszul ejtett. Izrael ezután légi és szárazföldi hadjáratot indított Gázában, amelynek 2024 márciusáig több mint 30 000 embert, az érintettek kétharmadát nőket és gyerekeket, ölt meg. Az izraeli támadás több mint kétmillió embert (a Gáza lakosságának több mint 85 százalékát) kitelepített, több mint egymillió embert éhezés veszélyének tette ki, és károsított vagy elpusztított mintegy 150 000 civil épületet. Jelenleg nincs működő kórház észak-Gázában. Izrael szerint a Hamás civileket védőpajzsként használja, működik bennük vagy azok alatt található alagutakban - talán éppen azért, mert az ilyen épületeket hadműveletekre nemzetközi jog tiltja.
A nemzetközi humanitárius jog, más néven a háború jog vagy az fegyveres konfliktus jog, a civilek számára a konfliktus legrosszabb katasztrófáitól próbálja megkímélni. Ennek a jogi testületnek a célja mindig is világos volt: a harcban nem résztvevő civileknek védve kell lenniük a sérülésektől, és akadálymentes hozzáférést kell biztosítaniuk a humanitárius segélyekhez. De az Izrael-Hamás háborúban a jog megbukott. A Hamás továbbra is túszokat tart és iskolákat, kórházakat és más civil épületeket használ fel infrastruktúrájának védelmére, míg Izrael teljes háborút folytatott sűrűn lakott területeken, és az elkeseredetten szükséges segélyek áramlását csepegésig lelassította. Az eredmény Gázában a civilek számára teljes pusztulás lett.
A Gázai konfliktus az emberi háború törvényének összeomlásának extrém példája, de nem egyedülálló. Ez az utóbbi idők hosszú sorozatának része az 9/11 utáni években, az Egyesült Államok vezette "terrorizmus elleni háborútól" a szíriai polgárháborún át az oroszországi háborúig Ukrajnában, amelyek mind megkérdőjelezték a civilek védelmét. Ebből a sötét rekordból kísérteties lenne arra következtetni, hogy a kormányok által a II. világháború után annyira keményen kidolgozott humanitárius védelmi intézkedések ma kevés jelentőséggel bírnak. Mégis, még egy korlátozott nemzetközi humanitárius jogrendszer is humánussá tette a konfliktust. Valójában az ezeknek a jogi védelmeknek az együttélését folyamatos nyomásként biztosította a harcoló feleknek, hogy korlátozzák a civilek áldozatait, biztosítsák a nem harcoló zónákat a nem katonai személyeknek, és lehetővé tegyék a humanitárius hozzáférést - tudva, hogy nemzetközi következményekkel kell szembenézniük, ha ezt nem teszik.
Az 1949-es genfi egyezményekkel, amelyek a háború viselkedésének részletes szabályait rögzítették, a második világháború borzalmait követően az Egyesült Államok és szövetségesei léptek fel. Amikor a háború törvényeit újra keményen próbálták, az Egyesült Államok, amely különösen az 9/11 utáni években segített a törvényeket gyengíteni, most cselekedjen azok megújítása és megerősítése érdekében.
A háború jogi rendszere felkínál egy üzletet. Egy szuverén nemzet katonái törvényesen megölhetik az fegyveres konfliktusban résztvevő személyeket. Cserébe mentességet kapnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy olyan cselekedeteket kövessenek el, amelyek más körülmények között valószínűleg bűncselekménynek számítanának - nemcsak az öléshez, hanem a behatoláshoz, betöréshez, lopáshoz, támadáshoz, megcsonkításhoz, emberrabláshoz, tulajdontáshoz és gyújtogatáshoz. Ez a mentesség érvényes, függetlenül attól, hogy a céljuk igazságos vagy igazságtalan-e.
Vannak korlátok - amelyek a történelem túlnyomó részében csak lazán kötik meg a háborús jogokat. De a genfi egyezmények elvei, amelyek a háborús jogok egyetemes irányelveit rögzítik, most globális jogrendszer részét képezik. Az Egyesült Államok soha nem ratifikálta az 1977-es egyezményt, amely a genfi egyezményeket újította meg, de jelentős részét bevezette a szokásos jogba, amely minden nemzet számára kötelező. És az Egyesült Államok az egyetlen ország, amely áttelepítette a háború jogát a hadbíróságon kívüli bíróságokra, amelyek elítélhetik a katonákat az emberiesség elleni bűncselekmények miatt - hacsak az Egyesült Államok, Oroszország és Kína nem vet ki vétóval. De most még azok is, akik nem ratifikálták vagy szankcionálták az 1977-es jegyzőkönyvet, vállalták a genfi egyezmények legfontosabb elemét: a civilek védelmét.
Ez az a rendszer, amelyet az Egyesült Államoknak és más nemzeteknek védeniük kell. Nem csupán azért, mert a háború jogának megsértése borzasztó embertelen következményekkel jár, hanem azért is, mert az a rendszer, amelyben minden nemzet katonája jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, a nemzetközi jog rendszerének legnagyobb eredménye. A háború, amelyben mindenki mindenkit megölhet, nem háború. Ez a törvényesség nélküli állam. A nemzetközi jog éppen az a rendszer, amely elutasítja az ilyen általános erőszakot az emberi viselkedés alapvető normái szerint.
Forrás - Foreign Affairs
