Az Egyesült Államok és Vietnám kapcsolata a 20. század közepétől kezdve rendkívüli fordulatokat és átalakulásokat élt meg. Az 1950-es évek elején a vietnámi háború, amely az amerikai katonai jelenlétet is magával hozta, megosztotta az embereket, és hatalmas hatással volt mindkét ország politikájára és társadalmára. Azonban az évek során az USA és Vietnám kapcsolataiban mélyreható változások következtek be.
A hidegháború végével és a vietnámi háború befejezésével a két ország közötti viszony alapvetően megváltozott. A diplomáciai kapcsolatok normalizálásával és a gazdasági együttműködés fokozatos növekedésével az Egyesült Államok és Vietnam közötti kapcsolatok egy új fejezethez érkeztek. Az ellenséges viszony most már egyre inkább partnerséggé alakul, ahol mindkét fél érdekelt a béke, a stabilitás és a kölcsönös előnyök előmozdításában.
Geopolitikai változások
Az 1980-as évek közepén-végén változás kezdődött, amikor Vietnam gazdasági reformokat kezdeményezett, és igyekezett csökkenteni függőségét a gyengülő Szovjetuniótól. Az akkori külügyminiszter, Nguyen Co Thach kulcsszerepet játszott ebben az átalakulásban, mivel Hanoi fokozta a gazdasági diverzifikációt és diplomáciai kapcsolatainak kiszélesítésére irányuló erőfeszítéseit, és nagyobb hajlandóságot mutatott az Egyesült Államokkal való együttműködésre.
A hidegháború enyhülésével és végleges befejezésével a Bush adminisztráció lehetőséget látott arra, hogy békemegállapodást hozzon létre Kambodzsával, amihez Hanoi támogatására lett volna szükség. Szerepet játszott a hadifoglyok és az eltűnt személyek elszámoltatása terén való jobb vietnami együttműködés kilátása, valamint az a remény, hogy Vietnamot az átnevelő táborok kiürítésére és a menekültek Egyesült Államokba történő szállításának felgyorsítására ösztönzik. Ezek a kérdések okot adtak a két kormánynak a párbeszéd fokozására és a korlátozott együttműködés megkezdésére.
Bizalomépítés folyamata
1991-ben, hosszas belső viták után a Bush-kormányzat "útitervet" (Road map) ajánlott Vietnamnak a normalizáció érdekében. A dokumentum azt javasolta, hogy amint Vietnam megerősíti a hadifogoly és eltűnt személyekkel való együttműködést, kiüríti az átnevelő táborokat, lehetővé teszi a menekültek számára az Egyesült Államokba való távozást, befejezi a kambodzsai kivonulást, és segít a kambodzsai békemegállapodás elérésében, Washington fokozott humanitárius segítségnyújtással, a gazdasági embargó fokozatos enyhítésével és más, Vietnam számára fontos intézkedésekkel válaszol. Habár Vietnam hivatalosan soha nem fogadta el az útitervet, a gyakorlatban nagyrészt követte azt, ami az Egyesült Államokat érintő kérdésekben való fokozott együttműködés pozitív ciklusához és a diplomáciai kapcsolatok felvétele felé tett konkrét lépésekhez vezetett.
Ez a folyamat nem maradt maradandó eredmények nélkül. 1991-ben Vietnam engedélyezte az Egyesült Államoknak, hogy Hanoiban hadifogoly nyilvántartó irodát hozzon létre, és nem sokkal később csatlakozott Washingtonhoz, a várt kambodzsai békemegállapodás támogatásában. Az Egyesült Államok humanitárius segítséget nyújtott Vietnamnak, csökkentette a vietnami diplomatákra vonatkozó korlátozásokat az ENSZ-ben, és enyhítette az amerikai állampolgárok Vietnamba történő utazására vonatkozó korlátozásokat. Ahogy a hadifoglyok és az eltűnt személyek (POW/MIA) elszámolásával kapcsolatos vietnami együttműködés nőtt, a következő évben Washington további humanitárius segítséget nyújtott, engedélyezte a két ország közötti távközlési kapcsolatokat, és engedélyezte, hogy amerikai vállalatok segítsenek az alapvető emberi szükségletek kielégítésében Vietnamban. 1993-ban a Clinton adminisztráció megszüntette az USA ellenállását a Vietnamnak nyújtott multilaterális fejlesztési banki hitelekkel szemben, és megnyitotta az USA külügyminisztériumának első irodáját Hanoiban.
Normalizálás
A két ország közötti bizalom növekedésével a kapcsolatok normalizálása felé való haladás üteme nagymértékben függött a hadifoglyok és a hadifogoly- és eltűnt személyek elszámolásával kapcsolatos vietnami együttműködés javulásától. Bár egyes befolyásos csoportok az Egyesült Államokban továbbra is azzal érveltek, hogy Vietnam nem működik együtt kellőképpen, egyre többen másként vélekedtek. A normalizálás irányába történő elmozdulásnak alapvető politikai fedezetet nyújtottak a kongresszus befolyásos tagjai, élükön John McCain volt hadifogoly szenátorral és John Kerry vietnami veterán szenátorral.
1994 elején Bill Clinton elnök feloldotta a Vietnam elleni embargókat, és bejelentette, hogy összekötő irodákat nyitnak egymás fővárosaiban, ami jelentős lépés volt a teljes körű diplomáciai kapcsolatok felvétele felé. Ezeket a lépéseket a hadifogoly és eltűnt személyekkel való együttműködés további bővítése és az USA humanitárius segítségnyújtásának folytatása tette lehetővé.
Kereskedelmi és üzleti kapcsolatok kiépítése
A kapcsolatfelvétel jelentős mérföldkő volt, de ez csak a kezdete volt az Egyesült Államok és Vietnam közötti kapcsolatok megerősítésére irányuló folyamatos erőfeszítéseknek. Ebben a folyamatban a kereskedelmi diplomácia volt a hajtóerő, amely sikerét előszőr a kétoldalú kereskedelmi megállapodás 2001-es aláírása, majd Vietnam 2007-es csatlakozása a Kereskedelmi Világszervezethez mutatta meg. Ezek a lépések a kereskedelem és az amerikai befektetések jelentős fellendüléséhez vezettek, és erős üzleti köröket hoztak létre, amelyek továbbra is támogatják a két ország közötti szorosabb kapcsolatokat.
A háborús örökségek kezelése
A vietnami háborúból eredő problémák kezelése a Vietnam és az Egyesült Államok közötti kapcsolat javulásának másik lényeges eleme volt. Vietnam fokozott együttműködése az eltűnt amerikaiak felkutatása terén alapvető fontosságú volt a korai fejlődéshez, beleértve Clinton elnök 1995-ös döntését a kapcsolatok normalizálásáról, és továbbra is kritikus eleme maradt a kapcsolat későbbi erősödésének. Ezen túlmenően a rendszeres és szoros együttműködés a kérdésben döntő fontosságúnak bizonyult a két kormány közötti személyes kapcsolatok és bizalom kiépítésében. A múltbéli háború és ellenségeskedés egy olyan kérdés és egyben folt a történelmében, amely mélyen megosztotta a két országot, végül katalizátorként működött a két ország közeledéséhez.
A vietnami vezetésnek az is fontos volt, hogy Washington foglalkozzon a vietnami népet érintő kérdésekkel, különösen a fel nem robbant lőszerek és az amerikai erők által a háború alatt széles körben kipermetezett Agent Orange lombtalanító szer egészségügyi és környezeti hatásaival. Patrick Leahy szenátor döntő szerepet játszott abban, hogy Washington 1989-től kezdődően támogatást nyújtott a taposóaknák és fel nem robbant lőszerek áldozatainak megsegítésére. Míg az Agent Orange-ra lassabban reagáltak, az Egyesült Államok a 2000-es évek közepétől kezdve folyamatosan növelte a segítségnyújtást. A programok kezdetben a fogyatékkal élők megsegítésére összpontosítottak, majd később jelentős támogatással bővültek a korábbi amerikai katonai bázisokon található úgynevezett vegyi "forrópontok" kezelésére. Ezek jelentős lépések voltak a vietnami lakosság felé és számára, azt mutatta, hogy Washington hajlandó olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek kritikusak voltak a vietnami polgárok életében.
Ideológiai kérdések
Az Egyesült Államok mind nyilvánosan, mind magánjelleggel folyamatosan aggodalmának adott hangot Vietnam emberi jogi helyzetével és a vallásszabadság tiszteletben tartásával kapcsolatban, ami folyamatos feszültség forrása a kapcsolatukban. Hanoi viszont aggodalmát fejezte ki az Egyesült Államokban működő vietnami csoportokkal kapcsolatban, amelyek a rendszerváltást szorgalmazták, és egyes esetekben "terroristáknak" bélyegezték őket.
A két kormány rendszeresen megvitatta eltéréseiket, sőt össze is ütközött az emberi jogok és a kapcsolódó kérdések kapcsán, nem hagyták, hogy ezek határozzák meg a kapcsolat egészét. A kormányok nem hagyták figyelmen kívül ezeket a kérdéseket, de nem is akadályozták meg az általános kapcsolat széles körű fejlődését. Ez azt a washingtoni nézetet tükrözi, hogy a vietnami kommunista politikai rendszer megváltoztatása megvalósíthatatlan, és azt a hanoi felismerést, hogy a kapcsolatból származó előnyök messze felülmúlják az amerikai politikai célokkal kapcsolatos aggodalmakat.
Kína és a biztonsági kapcsolatok kezdetei
Kínával kapcsolatos közös aggodalmakat az USA és Vietnam kapcsolatának kulcsfontosságú tényezője, a biztonsági együttműködés sok éven át elmaradt az általános kapcsolat mögött az amerikai szándékokkal szembeni vietnami gyanakvás és Washington emberi jogi aggályai miatt. Mikor Kína egyre határozottabbá vált a Dél-kínai-tengeren, a két ország a 2000-es évek elején kezdett rendszeres, alacsony szintű párbeszédet biztonsági kérdésekről. A következő évtizedben az együttműködés fokozatosan erősödött, amit Kína növekvő agressziója és az Obama adminisztráció azon döntései erősítettek, hogy a biztonsággal kapcsolatos segítséget nyújtanak, a tengeri színtérre összpontosítva.
Rendszeres diplomácia kapcsolatok
Az USA és Vietnám közötti kapcsolatok erősödésének egyik kulcsfontosságú, de gyakran figyelmen kívül hagyott tényezője a rendszeres magas szintű találkozók és az ügyes diplomácia kombinációja volt. A magas rangú vietnami tisztviselők már a kezdetektől fogva aktívan keresték a magas szintű találkozókat az amerikai vezetőkkel, megkülönböztetve magukat más délkelet-ázsiai diplomatáktól, akik visszafogottabb megközelítést alkalmaztak. Még azután is, hogy John McCain elvesztette a 2008-as elnökválasztást Barack Obamával szemben, Hanoi nem vesztegette az időt, hogy felkeresse az új kormányt, és egy sor magas szintű látogatást biztosítson, amelyek végül 2013-ban egy "átfogó partnerség" bejelentéséhez vezettek. Amikor Donald Trumpot 2016-ban megválasztották, Vietnam összehangolt erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az első délkelet-ázsiai kormányként találkozót biztosítson az új elnökkel. Ezek a rendszeres, magas szintű kétoldalú találkozók kulcsfontosságúak abban, hogy a zsúfolt washingtoni külpolitikai közösség figyelmét Vietnamra irányítsák.
Az amerikai-vietnami kapcsolatok erősödéséhez hozzájárult az is, hogy Hanoi ügyesen dolgozik Washingtonban. A vietnami diplomaták aktívan együttműködtek az amerikai főváros kulcsszereplőivel, míg a hanoi vezető tisztviselők fontosnak tartják az amerikai látogatók fogadtatását és a velük való produktív együttműködést. Vietnam emellett pragmatikus és eredményorientált hírnevet szerzett magának az Egyesült Államokban, ami rendkívül fontos, ha olyan magas rangú amerikai tisztviselőkkel vagy üzleti vezetőkkel van dolgunk, akik vonakodnak jelentős időt és erőfeszítést fektetni a kapcsolatokba, hacsak nem biztosak abban, hogy azok kézzelfogható előnyökkel járnak.
A partnerség akadályai, konklúzió
Az elmúlt 30 év során a pragmatikus megközelítés, a közös érdekek és a folyamatos erőfeszítések előre mozdították az USA és Vietnam közötti kapcsolatot, és olyan partnerséget eredményeztek, amely mindkét ország számára előnyös. A kapcsolat következetesen pozitív pályája azonban időnként arra késztette az elemzőket, hogy túlzottan optimisták legyenek a kapcsolat lehetőségeit illetően, és egyesek szerint az Egyesült Államok rendszeres hozzáférést kaphat a Cam Ranh Bay-i haditengerészeti támaszponthoz, vagy jelentős biztonsági partnerséget alakíthat ki Vietnámmal. Vietnam vonakodása a kapcsolat stratégiai partnerséggé emelésétől emlékeztetőül szolgálhat arra, hogy bár a kétoldalú kapcsolatok fejlődtek, Hanoi továbbra is aggódik amiatt, hogy ellentétbe kerül Kínával, és óvakodik attól, hogy Washington hogyan tekint egypártrendszerére.
Források:
CHRONOLOGY OF U.S. – VIETNAM RELATIONS, U.S. EMBASSY & CONSULATE
IN VIETNAM. Elérés: https://vn.usembassy.gov/chronology-of-u-s-vietnam-relations/
Assessing the Bolstered U.S.-Vietnam Relationship, Council on Foreign Relations. Elérés: https://www.cfr.org/blog/assessing-bolstered-us-vietnam-relationship
US-Vietnam Relations: From Bitter Enemies to Strategic Partners, Geopolitical Monitor. Elérés: https://www.geopoliticalmonitor.com/us-vietnam-relations-from-bitter-enemies-to-strategic-partners/
Vietnam declares California-based group terrorist, Reuters. Elérés: https://www.reuters.com/article/idUSKCN1271HW/
Trump Hosts Prime Minister Phuc of Vietnam and Announces Trade Deals, New York Times. Elérés: https://www.nytimes.com/2017/05/31/world/asia/vietnam-nguyen-xuan-phuc-trump.html
The Final Normalization of U.S.-Vietnam Relations, Council on Foreign Relations. Elérés: https://www.cfr.org/blog/final-normalization-us-vietnam-relations
From Foe to Friend: Explaining the Development of US–Vietnam Relations, Air University, Journal of Indo-Pacific Affairs. Elérés: https://www.airuniversity.af.edu/JIPA/Display/Article/3344128/from-foe-to-friend-explaining-the-development-of-usvietnam-relations/
U.S. DETAILS PLAN FOR NORMALIZING VIETNAM RELATIONS, The Washington Post. Elérés: https://www.washingtonpost.com/archive/politics/1991/04/10/us-details-plan-for-normalizing-vietnam-relations/65f555fb-2a73-4b90-a562-4251614e75b6/
US-Vietnam Defense Ties in the Spotlight with Warship in Cam Ranh, The Diplomat. Elérés: https://thediplomat.com/2017/06/us-vietnam-defense-ties-in-the-spotlight-with-warship-in-cam-ranh/
In US-China Rivalry, Is Vietnam The Big Winner? | Insight | Full Episode, CNA Insider, Youtube. Elérés: https://www.youtube.com/watch?v=U-zaG4JeNyM
