Kelet-Ázsia fontos szerepet játszott a nyugati nemzetek biztonsági megfontolásaiban, különösen a XIX. század óta. Akár stratégiai, akár gazdasági szempontból tekintették ezeket a biztonsági érdekeket, Kína, Japán és kisebb mértékben Korea kulcsfontosságú az Egyesült Államok számára. Egy olyan terület azonban, amely általában nem kap nagy figyelmet, a Rjúkjú apró szigetcsoportja, vagy a mai japán Okinawa prefektúra, bár Okinawa már a XVII. század óta szerves részét képezi a regionális biztonsági aggodalmaknak. Mellesleg Okinawa az egyetlen olyan hely Japán területén, ahol a második világháború alatt szárazföldi csatát vívtak.
Mi is Okinawa?
Okinawa, Japán legdélebbi prefektúrája, 160 szigetből áll, amelyek közül 50-et mintegy 1,5 millióan laknak. Okinawa szigete, a prefektúra legnagyobb szigete, 68 mérföld hosszú és a legszélesebb pontján körülbelül 19 mérföld széles. A prefektúra Japán teljes szárazföldi területének 0,6 százalékát teszi ki, körülbelül két és fél órányi repülőútra fekszik Tokiótól, és másfél órányira Sanghajtól vagy Tajvantól.
A második világháború utáni évek
A II. világháború végén nagy számban maradtak amerikai katonák Okinawán, amelyért folytatott harc az egyik leghevesebb volt a háború alatt a Csendes-óceánon. Japán kapitulációja után az amerikai kormánynak el kellett döntenie, hogy mi legyen ezekkel az egységekkel. Washingtonban a vita két érv körül forgott. A hadügyminisztérium úgy vélte, hogy Okinawa létfontosságú az Egyesült Államok regionális biztonsági érdekei szempontjából. Az Okinawán állomásozó erők lehetővé tennék a hatalom kivetítését egész Ázsiára, kezelnék a növekvő szovjet fenyegetést, és lehetővé tennék az Egyesült Államok számára, hogy szorosabban szemmel tartsa Japánt (amellyel kapcsolatban még mindig fennállt a félelem az újjáéledő militarizmustól). A Külügyminisztérium a szigetek megtartását tehernek tekintette. A szigetek igazgatása költséges lenne, bonyolítaná az állampolgársági kérdéseket, és az Egyesült Államokat sebezhetővé tenné a szigetek gyarmatosításával kapcsolatos kritikákkal szemben. Washington innovatív válasza a maradék szuverenitás koncepciójának alkalmazása volt. Az Egyesült Államok kezelné a területeket, de a lakosok megtartanák a japán állampolgárságot.
Az 1950-es és 1960-as években több tényező és esemény összejátszása vezetett az amerikai hadsereg jelentős növekedéséhez Okinawán. Először is, a San Franciscó-i békeszerződés (1952) az amerikai hadsereg leépítéséhez vezetett Japán négy fő szigetén. Azonban, hogy fenntartsák az életképes regionális haderőnek tekintett egységeket, ezek közül néhányat Okinawára helyeztek át. Másodszor, a koreai és vietnami háborúk nagyobb számú harcoló és támogató egységet igényeltek, amelyek biztosításához Okinawa stratégiai szempontból megfelelő helyzetben volt. A katonai egységekkel együtt jöttek a családjaik és az őket támogató infrastruktúra, mint például klubok, áruházak, iskolák, templomok, színházak és stadionok, így az amerikai lábnyom nagymértékben megnövekedett, és a sziget kultúráját is átalakította. Bár 1972 májusában az Egyesült Államok lemondott a szigetek feletti ellenőrzésről, és Okinawa visszatért japán tulajdonba, az amerikai katonai jelenlét megmaradt.
Okinawa szerepe az amerikai-japán biztonsági kapcsolatokban
Ma Okinawa több mint 52 000 amerikai katonai és polgári alkalmazottnak ad otthont, akiknek többsége Okinawa középső részén él. Ezzel szemben Honshu és Kyushu szigetein 57 000 amerikai katona állomásozik. Így a Japánban lévő amerikai erők nagyjából fele Japán területének kevesebb, mint 0,6 százalékát kitevő szárazföldi területen összpontosul. Azt is hasznos megjegyezni, hogy Japánban sehol máshol nincs ilyen sűrű koncentrációja sem a japán, sem az amerikai katonai egységeknek.
Vissza csatolás, állomásozó katonák kérdése?
A Japán és az Egyesült Államok közötti kölcsönös együttműködésről és biztonságról szóló 1960. évi szerződés, vagyis a kölcsönös biztonsági szerződés két kulcsfontosságú pontot tartalmaz, amelyek hatással vannak Okinawára. Először is, Japán és az Egyesült Államok reagálnak a Japán területén belül bármelyik fél ellen irányuló támadásra. Másodszor, Japán területet biztosít az Egyesült Államok katonai létesítményei számára annak kettős küldetése keretében, hogy biztosítsa Japán és a "Távol-Kelet" biztonságát. Az első pont Japán "béke alkotmányának" (az 1947-es alkotmány) IX. cikkéből következik, amely lemond Japán szuverén jogáról, hogy háborút folytasson a viták rendezésének eszközeként, és amely indokolja az amerikai katonai jelenlétet Japánban. Ennek eredményeképpen az amerikai erők a Japán önvédelmi erőkkel együtt kielégítik Japán biztonsági igényeit.
Bár Okinawa japán prefektúra, nem mindig áll egyenrangú más prefektúrákkal. Talán a független tengeri nemzetként szerzett történelme, a Kínához fűződő hosszú távú hivatalos kapcsolatai, vagy az 1879-ben történt késői felvétele Japán közigazgatási struktúrájába együttesen okozza, hogy Okinawát történelmileg különböző mértékben tekintették úgy, hogy nem "japán", és lakói nem "igazán japánok". Okinawa egyedi szigetkultúrája a sok kínai elemmel, a szárazföldi Japántól való távolsága és lakosainak kissé eltérő fizikai megjelenése szintén hozzájárult ahhoz a japán felfogáshoz, hogy Okinawa nem rendelkezik etnikai és kulturális rokonsággal Japánnal. Az amerikai hadsereg Okinawán nagy arányban rendelkezik harci és légi egységekkel az adminisztratív parancsnokságokhoz és támogató egységekhez képest. Ezek áthelyezése a szárazföldre a harcoló egységek befogadását és működési kiképzési igényeik támogatását igényelné, aminek mellékterméke néha túlzott zaj.
További kérdések katonai jelenléttel kapcsolatban
A szigeten tartózkodó amerikai hadseregből eredő problémák több kulcsfontosságú területen jelentkeznek. Először is, mivel a II. világháború vége óta Okinawa középső részén az urbanizáció irányába mutató tendencia érvényesül, számos amerikai katonai létesítmény ma már olyan sűrűn lakott területeken található, ahol korábban nem voltak. A szárazföldi egységeket befogadó létesítményeknek otthont adó területek számára ez irritáló, azokon a területeken, ahol a repülőgépek folyamatosan felszállnak, leszállnak és gyakorolnak, ez potenciális veszélyt jelent. Másodszor, az amerikai katonai koncentrációk jelentős számú panaszra adnak okot a helyi önkormányzatok és a polgárok részéről, például a turizmusra és a gazdaságra gyakorolt negatív hatás, a környezeti problémák, a kiképzési balesetek, valamint az amerikai katonák és családtagjaik által a helyi polgárok ellen elkövetett bűncselekmények miatt. Végezetül, mivel a japán kormánynak kettős felelőssége van Okinawa mint közigazgatási prefektúra és az Egyesült Államokkal szemben a kölcsönös biztonsági szerződés alapján fennálló kötelezettségei miatt, gyakran a "közvetítő" szerepébe kerül, és megpróbálja összeegyeztetni az amerikai katonai műveleti igényeket és a helyi aggodalmakat, változó sikerrel.
Miután 1995 szeptemberében két amerikai tengerészgyalogos és egy amerikai tengerész megerőszakolt egy 12 éves kislányt, az Egyesült Államok és Japán kormánya megbeszéléseket kezdeményezett az Okinawai Különleges Akcióbizottság (SACO) keretében. E tárgyalások célja az volt, hogy meghatározzák az amerikai katonák által elkövetett jogsértések csökkentésének módjait, és megvizsgálják az amerikai katonai jelenléttel kapcsolatos szélesebb körű kérdéseket. A megbeszélések 27 lépést vázoltak fel, amelyeket az amerikai kormánynak kell végrehajtania annak érdekében, hogy csökkentse Okinawa terheit a biztonsági kapcsolat keretében, és amelyek magukban foglalják a földterület visszaadását, a zajcsökkentést és a kiképzés módosítását célzó intézkedéseket. E lépések közül sokat már végrehajtottak, vagy a végrehajtás különböző szakaszaiban vannak. A számos földvisszaadási kezdeményezés azonban figyelemre méltó kivétel. Mivel a földvisszaadási és áttelepítési kérdésekhez a központi kormány és az Egyesült Államok érdekeitől eltérő érdekekkel rendelkező helyi önkormányzatok beleegyezése szükséges, a haladás nagyon lassú lehet. Bár a föld visszaszolgáltatási és áttelepítési kezdeményezések mindegyikének tervezett befejezési időpontja valamikor a XXI. század első évtizedében van, a legtöbb valószínűleg késni fog a különböző helyi önkormányzatokkal való tárgyalások nehézségei miatt.
Hovatartozás kérdése
Tovább bonyolítja a földvisszaadási kezdeményezéseket az a tény, hogy az amerikai katonai létesítményeknek helyet adó földterületek nagy része magántulajdonban van, a japán kormány a földtulajdonosoknak fizet a földhasználatért. Japán legszegényebb prefektúrájaként Okinawa és lakosai különösen érzékenyek a kormány gazdasági jutalmaira és szankcióira. Következésképpen sok okinawai lakosnak érdeke fűződik ahhoz, hogy az amerikai hadsereg a helyén maradjon. Ezek a kifizetések, különösen a sziget gazdálkodói számára, éves jövedelmük jelentős részét teszik ki. A kormány "gazdasági répa és bot megközelítést" alkalmaz: időnként gazdasági jutalmakat ajánl fel a elöljáróságnak, hogy megszerezze a biztonsági kezdeményezések helyi támogatását, máskor pedig a gazdasági támogatás megvonásával fenyegetőzik, hogy kikényszerítse a beleegyezést. A gazdasági önérdek ekkor enyhíti az amerikai jelenléttel szembeni ellenállást a szigeten.
A kísértő múlt
A nemi erőszakot követően belföldön is felmerült a felhívás, hogy a szárazföld ossza meg a védelmi terheket Okinawával. Ez végül néhány repülőgép szimbolikus áthelyezését jelentette Okinawáról a japán szárazföldre, valamint a tábori tüzérségi éleslövészeti gyakorlatok áthelyezését a japán szárazföldön található öt helyszínre - minden helyszínen évente egyszer. A legtöbb egység Okinawán a jelenlegi helyükön marad, vagy a sziget más helyszíneire költözik. Bár a japán kormány statisztikái szerint a japán állampolgárok többsége támogatja az Egyesült Államok és Japán közötti biztonsági szövetséget, úgy tűnik, hogy ezt inkább a távolból teszik - nem a fő szigeteken. A kölcsönös biztonsági szerződés értelmében Japán köteles területet biztosítani az amerikai katonai támaszpontok számára. Az, hogy ezek a bázisok hol helyezkednek el Japánon belül, nincs meghatározva, és ez tisztán belpolitikai kérdés. Az alternatívákat figyelembe véve az amerikai egységek valószínűleg ott maradnak, ahol vannak, Okinawán.
Mit jelent mindez Okinawa számára?
Mivel Japán vonakodik az amerikai katonai egységek a fő szigetekre történő áthelyezésétől, és mivel Okinawa függ a kormány gazdasági támogatásától, a sziget helyzete valószínűleg nem fog változni a belátható jövőben. A “nagyobb” okinawai közösség tagjaiként az amerikai katonai parancsnokoknak biztosítaniuk kell, hogy egységeik a lehető legjobb szomszédok legyenek. Ez magában foglalja a japán kormányzattal és a helyi tisztviselőkkel való aktív együttműködést a kiképzési beavatkozások és a helyi polgárok elleni bűncselekmények további csökkentése érdekében, valamint a helyi problémák és aggodalmak megértésén való munkálkodást az okinawai kultúra tágabb keretein belül, és nem csak a műveleti követelményeken belül.
Források:
The US-Japan Security Alliance, Council on Foreign Relations: https://www.cfr.org/backgrounder/us-japan-security-alliance
Japan-US Security Agreement, Ministry of Foreign Affairs of Japan: https://www.mofa.go.jp/region/n-america/us/security/arrange.html
Okinawa marine base strains US-Japan ties, Financial Times: https://www.ft.com/content/a0b360b8-ce1b-11de-a1ea-00144feabdc0
Remembering the Okinawa rape incident that changed Japan-U.S. military relations, The Japan Times:https://www.japantimes.co.jp/opinion/2020/11/16/commentary/japan-commentary/okinawa-rape-japan-us-military/
U.S Military Base Issues In Okinawa, Okinawa Prefectural Government: https://dc-office.org/basedata
JAPAN-U.S. JOINT DECLARATION ON SECURITY
- ALLIANCE FOR THE 21ST CENTURY -, Ministry of Foreign Affairs of Japan:
https://www.mofa.go.jp/region/n-america/us/security/security.html
Japan's new security measures confuse remote islanders, NHK WORLD-JAPAN NEWS:
https://www.youtube.com/watch?v=eHrNCLSg3hg
The Okinawa & U.S.-Japan Security Alliance in Critical Times, Youtube, JapanSocietyNYC:
https://www.youtube.com/watch?v=i_sDI4z6AX8
Japan Announces U.S.-Japan Agreement On U.S. Military Future In Okinawa, Youtube, IBTimes UK:
